18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

PINTÉR JÁNOS: Emlékek, gondolatok Wellmann Imréről

EMLÉKEK, GONDOLATOK WELLMANN IMRÉRŐL Dr. Wellmann Imre halálával a magyar agrártörténetírás egyik legjelesebb egyénisége távozott közülünk. Az azóta elhangzott, megjelent nekrológok ismertették életpályáját, érdemeit. E kötet szerkesztőinek kérése: írjak Wellmann Imréről - hiszen több mint egy évtizedig dolgoztunk együtt -, elgondolkoztatott. Mit tudok még hozzátenni a szép kort megért tudósról kialakított pályaképhez? Legfeljebb ismereteimet a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban töltött 16 évéről, mert érdemben csak ezt ismerem, meg a saját - óhatatlanul szubjektív - benyomásaimat. Az 1960-as évek végén kerültem a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba, mint frissen végzett történész-muzeológus, s mikor első főnököm, Für Lajos azt kérdezte, tudok-e néhány agrártörténészt mondani, akinek ismerem a munkáját is, kissé habozva feleltem, hogy igen. E néhány között szerepelt Wellmann Imre neve is, hiszen egyetemi tanulmányaim során a gödöllői Grassalkovich uradalomról írt monográfiájával már találkoztam, de azt tiilzás lett volna mondani, hogy jól ismertem. Ez a munka akkoriban már három és fél évtizede megjelent, szerzőjét egy nagyon idős úrnak véltem, ha egyáltalán még életben van. Alaposan meglepődtem, amikor Für Lajos mosolyogva azt mondta: no, akkor gyere, bemutatlak neki, hiszen itt dolgozik a múzeumban, az agrártörténeti osztályvezetője. Az 1960-as évek elejére jelentős változások következtek be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakmai munkájában. Az akkor néhány éve újból megnyitott, százezreket vonzó kiállítások mellett, miközben az intézmény több népszerűsítőismeretterjesztő kiadvánnyal is jelentkezett, szükségessé vált a múzeum előtt álló feladatok újrafogalmazása. 1962-ben az intézmény fentartója, a Földművelésügyi Minisztérium széleskörű szakmai tanácskozást hívott össze. A résztvevők szükségesnek tartották, hogy a múzeum addigi feladatkörét „fokozottabb tárgy- és anyaggyűjtéssel, valamint tudományos feldolgozó tevékenységgel és agrártörténeti kutatómunkával egészítse ki, s így a Földművelésügyi Minisztérium agrártörténeti intézetévé váljék". A konferencia határozatát hamarosan tettek követték, így létrejött az agrártörténeti kutatómunkának szervezeti kereteket biztosító agrártörténeti osztály (az 1970-es évektől főosztály), melynek élére Wellmann Imre került, s nyugdíjba vonulásáig, 1978-ig irányította az osztály (később főosztály) munkáját. Wellmann Imre 1963-ban az Agrártörténeti Szemlében fogalmazta meg az agrártörténeti osztály, illetve a kutatás teendőit. Két fő feladatot határozott meg: egyfelől fel kell tárni a mezőgazdaság fejlődési folyamatait, hogy ennek révén „a múzeum kiállításai a jelen képét és a jövő távlatait a múlttal összekapcsolva, a fejlődés vonalába megfelelően beállítva ábrázolhassák". A másik fontos teendőnek azt tartotta, hogy a múzeum önálló agrártörténeti kutató- és feldolgozómunkát vé-