18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

rendjéből, engedniük kellene fiatalabb grófoknak; az utóbbiakkal viszont nem történnék semmiféle méltánytalanság, ha úgy kezelnék őket, mint a külföldi grófokat, akik nem rosszabbak (?) náluknál. Ezzel a szózuhataggal Batthyány nem vehette fel a versenyt; csak annyit jegyzett meg, hogy a grófok és a bárók egy rendbe tartoznak ugyan, de ezen belül két osztályt alkotnak, s egyikből a másikban jutni még német földön is nagy tisztesség, pedig ott kisebb a különbség kettejük között. Inkább a megelőző hivatali gyakorlatra hivatkozott. Felsorolta, hogy amikor Lipót a kancelláriát dicasteriummá szervezte, gr. Kéry Ferenc br. Ghillány György elé került, pedig ennek húsz esztendei megelőző tanácsosi szolgálata volt, Kérynek meg semmi; mikor aztán Kéry meghalt, br. Mednyánszky nem lépett a helyére, hanem csak közel egy esztendő múlva töltötték be azt gr. Csáky Imrével, ennek távozásakor pedig megint betöltetlenül állt másfél évig, gr. Erdődy László kinevezéséig, aki szintén mindjárt ugyanerre a helyre került, ismét Mednyánszky s egyúttal Patachich elé. Patachich erre azt felelte, hogy a Lipót-féle újjászervezés nem jelent megváltoztathatatlan normát, eddig is több vonatkozásban módosult már; Csáky és Erdődy példája nem határoz, mert egyháziak lévén, más statusba tartoznak, ő maga pedig nem is kerülhetett Erdődy elé, hiszen akkor még nem volt báró. A válasz nem késett: igenis, sem Csákyt, sem Erdődyt nem az egyházi méltóság juttatta az első helyre, hanem grófi rangjuk, hiszen az első csak címzetes püspök volt még, a másik sem több prépostnál, s ezen az alapon a bárók mögé kerültek volna; de feltéve, hogy Patachichnak van igaza, mi a magyarázata annak, hogy a kancellária első tanácsosi helye kétszer is üresen maradt? Patachich viszonválaszában csak csűrte-csavarta a dolgot: ő nem szenvedhet azért, hogy báróelődei nem tudták megvédeni a jussukat; de ha az első tanácsosi hely, s még inkább a kancellárság ilyenformán örökre bezárul a bárók előtt, micsoda kisebbítésére lesz ez mindnyájuknak, sőt a magyar királyi méltóságnak és az egész nemzetnek! Hiszen más nemzetek bárói gyakran eljutnak magas miniszteriális és udvari állásokig, a magyarokat meg így maholnap az udvarból is ki lehet majd rekeszteni. Patachich egyébként is előszeretettel hivatkozott az udvar szokására, részben kiszámított lojális gesztusképpen, részben, mert ott a senium rendszere uralkodott. Batthyány viszont gerinces bátorsággal hangoztatta, hogy Magyarországon, magyar ügyekben csak a magyar szokás lehet irányadó, még akkor is, ha királyi dicasteriumokról van szó; a kancellária sem más nemzetek vagy udvari hatóságok rendjét, hanem a hazai törvényeket és szokásokat köteles betartani. Ezzel szemben ellenfél makacsul hajtogatta, hogy a hivatali életen kívül ám vegyék tekintetbe a család előkelőségét, a vagyont, méltóságot, de a királyi dicasteriumokban az uralkodó felfogásához képest mindenképpen az udvar egységes rendjét, vagyis egy statuson belül a kinevezés sorrendjét kell tekintetbe venni. Itt nincs rá példa, hogy fiatalabb gróf hivatalban idősebb bárót megelőzne, nem változtat ezen sem a méltóság, sem más egyenlőtlenség; sőt Magyarországon is a senium adja az elsőbbséget az udvari méltóságok, a kamarások, a püspökök, a generálisok stb. között. Miért legyen hát csak a kancellária más? Miért legyenek csak ott különbek a grófok s megvetettebbek a bárók? Hiszen minden meggondolás, de kivált a politika (!) azt tanácsolja, hogy miután Magyarország is örökös tartomány, akár a többi, a kancellária is éppúgy kezeltessék, mint más tartományok dicasteriumai (kivált mikor ve-