18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

lük egyező formára szerveztetett), s ne térhessen el, valami különleges, másutt nem használatos rend szerint, az általános szabálytól. Különösen olyankor támadna ebből egészen visszás helyzet, amikor majd a kancelláriának más udvari hatóságokkal kell tanácskoznia. Az itteni bárókat semmibe veszik majd - mint ahogy Mednyánszky is kénytelen volt előre engedni az idősebbeket, ha nemes rendűek voltak is -, s velük együtt lenézik az egész kancelláriát, sőt a királyi méltóságot és a nemzetet is, hiszen minden más nép fia élhetne bárói kiváltságával, csak éppen a magyar nem, viszont meg a magyar grófoknak csak hazájuk hivatalaiban derogálna a báróknak engedni, másutt ti. nem vitathatnák az idősebbek elsőbbségét. S megint csak a nemzetnek válnék gyalázatára, ha a kancellária német nemzetiségű bárótanácsosait másként kezelnék, mint a magyarokat; ellenkező esetben pedig, ha a grófok őket is megelőznék, egy sem kívánkoznék a magyar kancelláriához, s ez végül is a németek kizárását jelentené innen.

90 Erre az érvre Batthyány nem felelt, de az előzőket joggal bélyegezhette merő spekulációknak, hiszen az udvari hatóságok közös tárgyalásain a senium az irányadó, a magyar bárók minden sérelme nélkül. Ugyanakkor azonban lehet más rend a magyar hatóságokban: a titkos tanácsban Esterházy Pál mint idősebb tanácsos előbb ülhetett Savoyai Jenőnél és a prímásnál, a horvát bán is megelőzi ott a kalocsai érseket és az országbírót, de országos tanácskozásban vagy a kúrián nem habozik nekik engedni az elsőbbséget. Az országos szokás s az udvari érdek körül zajló érvek és ellenérvek áradatában maga a kancellária sem tudott határozott állást foglalni. Érthető dolog, hiszen saját tisztviselőiről volt szó, választania kellett volna hosszú szolgálatban kiérdemesült, öreg hivatalnoka és egy újonnan bekerült nagy jövő előtt álló fiatal nagyúr között. Be kellett ismernie, hogy Magyarországon a bárókat mindig megelőzték a grófok, még azok is, akik rangjukat csak az imént kapták a király adományából; tagadhatatlan volt az is, hogy a kancellária első tanácsosi tisztét mindig gróf töltötte be, oda soha, semmiféle üresedéskor nem került báró. Viszont - folytatta Patachich mellett szól, hogy a grófok és a bárók egy statusba tartoznak és más örökös tartományokban egyformák; s mivel Lipót a kancelláriát külön elhatározással még 1692-ben egyenlővé tette az örökös tartományok expeditioival, egy statusbeliek közt itt is a senium elve az irányadó. A dilemmát végül is a következőképp hidalta át: a király a kancellária átszervezésekor magának fenntartott jog alapján létesített új tanácsosi állásra s nem megüresedett helyre nevezte ki Batthyányi; teljesen tőle függ tehát, hogy a senium, vagy a Lipót-féle rendezésben gyökerező gyakorlat szerint jelöli-e ki a sorrendet. Az uralkodó némi habozás után Batthyány javára döntött, egyébként érvényben tartva atyja rendelkezését, mely a kancelláriát a többi udvari hatósággal egyenlővé tette. 1 A következő években a senium rendszere tovább folytatta térhódítását az újonnan felállított dicasteriumokban, de Batthyány sikere nyolc évvel később is arra biztatta gr. Zichy Károlyt, hogy helytartótanácsossá történt kineveztetésekor magának követelje az elsőbbséget br. Meskó Ádámmal, e dicasterium kezdettől 90

Magyar kancelláriai tanácsosságra pályázó németek hangoztatták, hogy Lipót az újjászervezéskor egy helyet a németeknek tartott fenn; a kancellária tagadta ezt, de III. Károly egy német tanácsos kinevezésének jogát fenntartotta magának. (Orig. ref. 1717: 5.) A törvény (1687: 8. tc.) csak annyit írt elő, hogy két tanácsos magyar legyen. 91 Orig. ref. 1718: 4.