18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

„Ihro Gnaden"-nek felel meg; viszont, ugyancsak köztudomás szerint, de a külföldi gyakorlattól eltérően, a grófok a bárókat éppúgy csak „Kegyelmed"-nek titulálják, akár a nemeseket. Patachich erre azt felelte, hogy az ifjabb vagy kevésbé hatalmas grófok általában nagyságolják az öregebbeket és tekintélyesebbeket, a nádort meg mindnyájan, ebből azonban éppen nem következik, hogy a hivatalban fiatalabb gróf az idősebbeket megelőzze. Batthyány nem maradt adós a válasszal: a főnemesek valamennyien, az érsekeket is beleértve, éppen kiválóságáért adják meg a „Nagyságod" címet a nádornak, az ország elsőjének és oszlopának; annál többet jelent tehát, ha a grófokat is így tisztelik a bárók. Erre már Patachich sem tudott mit felelni; csak annyit jelentett ki, hogy a címzés még nem vesz el jogot attól, aki megtisztel vele, s nem ruházza azt a másikra. Családja régiségére ugyanis bajosan hivatkozhatott volna: hivatali pályáját még köznemesként kezdte, s csak pár évvel előbb, 1706-ban kapott báróságot. A dicső ősökkel büszkélkedő Batthyány ezért emlegethette, hogy Patachich elsőbbsége nagy sérelmére lenne a számban amúgy is erősen megfogyott régi, nagy főnemes családoknak. Ellenfele is elismerte, hogy a grófok pompája és hatalma jóval nagyobb volt a korábbi századokban. Sőt azelőtt - mondotta - a hatalmasabbak saját házukban sem engedték jobb oldalra a bárókat; de lassan-lassan, ex Austriacae ciuilüatis el conuersationis exemplo, elhagyják ezt a szokást, és tekintélyesebb nemeseknek is megadják a tisztességet. A méltóságokban azonban nem zárták ki a bárókat sem soha, sőt ezek képességüknél vagy koruknál fogva gyakran megelőzték a grófokat. Az örökös tartományokban sohasem különböztették meg úgy az ősi nagy családokat grófi címmel, mint spanyol vagy francia földön grand, pair névvel; nem is lehet tehát úgy nekik juttatni a hivatali elsőbbséget, legfeljebb országgyűlési határozattal s királyi jóváhagyással. De micsoda sértődések, összeütközések támadnának ebből is! A lelkek elidegenednének egymástól, egy gróf sem tűrné, hogy kizárják az előkelők közül; magas, országos tisztségek viselői körül is vita kerekednék, holott a keresztény világban bármiféle kiváltságos testületbe felvesznek mindenkit, akinek ősi nemessége van, tekintet nélkül családjának címeire, vagyonára vagy hatalmára. Legfeljebb azt lehetne megtenni, hogy az ősi főnemes családokat hercegi rangra emeli a király; de mai napság még a hercegek sem állnak annyival magasabban a grófoknál, mint amennyivel Batthyány ezeket a bárók felett szeretné látni. Hiszen a hercegek nem vitatják az elsőbbséget az idősebbektől: gr. Czobor az ország bárói közt megelőzi hg. Esterházyt pusztán a senium alapján. Valamennyi grófi családra megint bajos ezt a kiváltságos állást kiterjeszteni, hiszen nem egy báró oly nagy tiszteletben áll, hogy jó néhány gróf előre engedi; s így még kevésbé lehetne kimutatni, hogy a grófok magasabb rendű statusba tartoznak a báróknál, márpedig elsőbbségük csak ilyen alapon lehetne a dicasteriumokban. Különben a báróknak mérhetetlen sérelmére lenne, s külföldi társaikhoz képest kisebbítésüket jelentené, ha mintegy kirekesztve a mágnások K0

„In ipso regno de consuetiidine inde a saeculis pracücata Barones Comitibus cedere, risque titulum magnae distinctíonis, hungarice Nagyságod, quod germanice Ihro Gnaden aequipollet, quemadmodum et Nobiles dant, tribucre, Comités autem Baronibus non alium, quam quem Nobilibus tribuunt, videlicet Kegyelmed dare, palám constat, quod tarnen in aliis Majestatis V. S. prouinciis et regnis videre vel audire non esset." Valójában, mint az egykorú bárói diplomák szövege mutatja (pl. Conc. exp. 1721. szept. 26., 27. stb.), a kancelláriai gyakorlat a német „Wohlgeboren"-nel vette egynek a „Magnificus" címet.