18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

megegyezés alapján esetleg megelőzhessék a tanács szolgálatban öregebb tagjait. A kancellária csak részben osztotta ezt a keserű hangú véleményt. Hangsúlyozta maga is, hogy az országbáróság Szent István idejétől fogva Magyarország legfőbb tisztségeinek számított, viselői a Hármaskönyv (I. 2. és 94.) értelmében méltán előznek meg másokat, így a „solo nomine" mágnásokat is, s legközelebb állván vagy ülvén a királyhoz, elsőnek szólnak a tanácsban. Különben a helytartótanácsosok sorrendjének szabályozásakor legfelsőbb rendelkezés mondta ki, hogy az ország szokása szerint a baronatusok rendje legyen irányadó, tekintettel egyszersmind a titkos tanácsosi kinevezés időpontjára. A király hozzájárult a kancellária előterjesztéséhez, s elrendelte, hogy ezután a helytartótanácsban is, a hétszemélyes táblán is az ország bárói üljenek és szavazzanak legeiül (az 1687: 10. tc. rendjében), közvetlenül utánuk a titkos tanácsosok, majd a többi mágnás; de ezeken a kategóriákon belül s a főpapok és a nemesek statusában is mindig a helytartótanácsosság, illetőleg a hétszemélyes táblai ülnökség seniuma adja a sorrendet e két dicasterium ezután kinevezendő tagjai között.

86 Az ország szokása forma szerint érvényben maradt ugyan, de az országbárók és mágnások hagyományos rendi egymásutánjába új csoport ékelődött: a királyi kegyből magasra emelt titkos tanácsosoké. S ami a legfontosabb: a főpapok, országbárók, titkos tanácsosok, mágnások és nemesek immár öt csoportján belül megvetette a lábát a senium-rendszer, s a tanácsosi kar fokozatos kicserélődésével párhuzamosan egyre jobban felülkerekedett az új dicasteriumokban. Az udvari hatóságok kebelében, mint említettük, már korábban diadalmaskodott. Az 1690-es évek elején ugyan még ingadozott a gyakorlat a magyar kamarában: Lipót király 1692-ben még gr. Lewenburg tanácsosnak juttatta az elsőbbséget br. Mednyánszkyval és br. Eyselsberggel szemben. Az indokolás úgy szólt, hogy a bárók köztudomás szerint későbbiek (fiatalabbak) a mágnások rendjében, s ennélfogva a közönséges szokást be kell tartani; hangsúlyozta azonban, hogy ez a döntés ideiglenes, az uralkodó a mágnások statusáról külön fog határozni.

87 Két év múlva a király valóban végérvényesen leszögezte a követendő rendet: a statusban egyenlők, tehát grófok és bárók között mindig azé legyen az elsőbbség, s az elnök távollétében az vezesse a kamara ügyeit, aki a tanácsosságban öregebb - mint ahogy ez különben a kamarában is szokás, meg általában valamennyi dicasteriumra nézve irányadó.

88 A kancellária azonban, mint rövidebb hivatali múlttal rendelkező hatóság, még nem tartotta az új rendet magától értődőnek, nem hiába volt erősebben átitatva a rendi hagyományoktól. Még negyedszázad múlva sem ütődött meg rajta, hogy a 22 éves gr. Batthyány Lajos, tanácsossá történt kinevezésekor, természetszerűen elébe akart ülni a tanácsosságban már 25 esztendőt eltöltött br. Patachich Boldizsárnak. Batthyány mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy Magyarországon a bárók évszázados szokás szerint a grófoknak engedik az elsőbbséget, s őket, akár a nemesek, nagy megkülönböztetésül „Nagyságod" címmel illetik, ami a német tone. exp. 1725. jan. 30., Liu. Cons. 1725: 5., Orig. ref. 1725: 11., Conc. exp. 1725. ápr. 17. 'Ben. res. 1692. dec. 24. 'Ben. res. 1694. dec. 28.