18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

rang-szempontok alapján, hasonló előírás, hogy ülés- és szavazásrend hiányában zavarok ne támadjanak, vagy éppen az ülések halasztást ne szenvedjenek.

84 Miután így az elsőbbség ügye az új dicasteriumokon belül egységesen szabályozódon:, a kamara és a kancellária kebelében pedig már megelőzőleg szilárd rend alakult ki, úgy látszott, hogy a nekilendülő hivatali életet „praecedentia"kérdések nem fogják többé zavarni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a probléma elintézése több vonatkozásban nem meríti ki az összes lehetőségeket. Nem tisztázódott először is, hogy ha főnemes-püspökkel töltik be a megüresedett helytartótanácsosi állást, vajon elébe kerül-e hivatalban idősebb világi főnemestársainak, vagy sem. A kérdést, mely mögött az országos szokás és a seniumrendszer összeütközése lappangott, gr. Erdődy Gábor egri püspök felségfolyamodványa vetette fel 1725-ben. Helytartó tanácsossá neveztetvén ki, az ország szokására való hivatkozással előre kérte helyének kijelölését a főurak előtt, hogy összeütközésekre ne adódjék alkalom, s neki ne kelljen az egész klérus neheztelését magára vonnia. A kancellária pártolta kérését, s ennek megfelelően a királyi elhatározás is úgy szólt, hogy Erdődy közvetlenül a kalocsai érsek mögött foglaljon helyet, szava pedig, ugyancsak az ország szokása szerint, az országbíró s a bán után, tehát a többi főúr előtt legyen.

83 A rendi társadalom íratlan szabályai tehát ismét diadalmaskodtak az udvar hivatali gyakorlata felett. A küzdelem azonban még korántsem ért véget. A kancellária már 1725 elején felszólította a helytartótanácsot: tegyen javaslatot arról, hogy mi legyen az ülés s a szavazat rendje a helytartótanácshoz és a hétszemélyes táblához kinevezendő országbárók és titkos tanácsosok között. (Amíg ebben a fontos kérdésben nincs döntés - vélte a kancellária -, félő, hogy számos tanácsos elmarad az ülésekről, vagy éppen leköszön tisztéről.) A helytartótanács véleménye hű tükre volt a rendi felfogásnak, de egyben jellemző arra is, hogy mennyire elkedvetlenítette tanácsosait a királynak egy ellenük szóló korábbi döntése. A titkos tanácsosság - vélték - nem országos jellegű dolog, azért rá országos viszonylatban mindeddig nem is voltak tekintettel; ellenben az országbáróság a királyság első idejétől fogva miniszteri rangot jelentett, ilyen megbecsülésben is részesül mindmáig országgyűlésen, koronázáson egyaránt, s ezért az ország bárói a hétszemélyes táblán clőbbvalók a titkos tanácsosoknál. Más a helyzet a helytartótanács esetében: itt a király egyrészt megszabta a sorrendet, másrészt a kamarával történő együttes tárgyalásokra nézve a senium betartását rendelte el, tekintet nélkül a tanácsosok udvari vagy országos rangjára. Ez tisztán a király tetszéséből történt így, törvények nem szabályozzák a kérdést; most is az uralkodó akaratától függ tehát a döntés. De ha már így áll a helyzet, s véleményt kell adni, hát legyen egy-egy statuson (a főpapokén, a főurakén és a nemesekén) belül tisztán és általánosságban a tanácsosság seniuma irányadó. Mindehhez a kisebbség véleménye alapján még annyit fűztek hozzá, hogy azért a titkos tanácsosok vagy más magas rangúak barátságos egyéni iványi János kir. táblai ülnök 1720-i kérvényéből: báróságért folyamodik, hogy egyben a tábla bárója lehessen, s ezáltal a nemes ülnökök jobbról negyedik helyéről a báróülnökök megürüli, balról negyedik helyére juthasson előre. (Conc. exp. 1721. jan. 30.) s

'„(CanceIlaria)...in reflexionem... sumpsit functiones, in quibus... hactemis fuerunt constituti..." Orig. ref. 1724: 8. és 3., Conc. exp. 1724. márc. 45. 8r

'Orig. ref. 1726: 10.