18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

Pozsony megye főispánja csatlakozott.

0 Az udvari hatóságok vezető tisztviselői (kancellár, kamaraelnök) azonban nem tartoztak az ország bárói közé, sőt hivataluknál fogva az országos dicasteriumok: a helytartótanács és a kúria tagjai sem.

60 Viszont lényegében a főméltóságok csoportjához sorolhatjuk a személynököt,

61 noha formailag nem volt az: az országgyűlés alsó táblájának elnöke lévén, a főrendek tanácskozásaiban nem vett részt, sőt gyakran rendi állását tekintve sem tartozott közéjük.

62 Az országgyűlés felső tábláján mindenképp a két koronaőr következett a pozsonyi főispán után, majd az örökös, s aztán a többi főispánok, immár mindkét csoporton belül a kinevezés sorrendjében, akárcsak utolsónak a királyi tanácsosok. ' A főurak második csoportjáról, a tulajdonképpeni mágnásokról azt mondja a XVIII. század közepének elterjedt jogi kézikönyve, hogy a tisztséget viselő főnemesek után vegyesen helyezkedtek el.

64 A dolog azonban korántsem volt ilyen egyszerű; nem is lehetett, hiszen a főnemesség meglehetősen különböző elemekből tevődött össze. A magyar főrangra utaló comes (gróf) és baro szavak, melyekhez a XVII. század végétől fogva a birodalmi hercegi cím is járult, hosszű utat futottak be, amíg a név elé helyezett puszta jelző lett belőlük. Ismeretes,

63 hogy eredetileg csak kifejezői, külső ismertetőjelei voltak a nagyúr kivételes jogállásának és hatalmának; a fejlődés során azonban a cím egyre jobban összefonódott a tartalommal, lassankint felülkerekedett rajta, önálló életre kelt, s végül egyedüli lényeges alkotóelemévé, vagy éppen puszta emlékévé vált a hajdani kiváltságos állapotnak. A „liber et perpetuus comes" megjelölés - címről még bajos beszélni, hiszen az igazi hatalomnak nincs szüksége efféle külső megkülönböztetésre - eredetileg elválaszthatatlan annak kimagasló helyzetétől, akit illet: attól, hogy apáról fiúra szálló hatalmas birtokok s erős várak ura, s a megyei comes alá nem tartozik, egyedül a királyt ismervén el burájának. Első lépés a hanyatlás felé vezető úton, hogy a szabad és örökös comest mint függetlensége révén mindenki más fölött álló nagyurat a vörös viaszpecsét használatának kiváltságával ruházzák fel és „spectabilis et magnifiais" címmel illetik. De az igazi devalválódás akkor indul meg, amikor a kivételes állást is királyi adomány teremti meg; s akkor válik végzetessé, midőn a XV. század végétől fogva a „perpetuus comes" megjelölés többé nem kiváltságos jogállapotot, csak előkelőséget jelent, melynek idestova a hatalmas uradalom sem szük:

'

!,

Az 1687: 10. tc. nem az ország bárói közt, hanem közvetlenül utánuk említi (vö. Schiller i. m. 21. 1. jz.), de gyakorlatilag közéjük is számítható: a törvények záradékában továbbra is szerepel a méltóságfelsorolások végén (akár a középkorban), márpedig ez, a baronatus regni kritériumai közé tartozott. (Tripartitum. I. 94.; Szegedi: Tyrocinium, 66.1.) m

P\. a helytartótanács 1724-ben a gr. Esterházy Gáspár halálával megürült tanácsosi állásra többek közt gr. Esterházy József főudvarmestert és gr. Batthyány Zsigmondot hozza javaslatba; mind a kettő a hétszemélyes tábla bírája, de csak az elsőt nevezi megkülönböztetőleg az ország bárójának. (Litt. Cons. 1724: 33.) Vö. Orig. ref. 1735: 72. '"'„Personalis praesentiae quoque officium, cum aliis baronatuum officiis", 1608: k. e. 3. tc. ll2

Ez a visszás állapot indíthatta Mária Teréziát arra, hogy a „magyarok iránt való különös kegyelembéíl" a köznemes rendű személynökökel is a főrangúaknak kijáró „magnificus" címmel ruházza fel. (Orig. ref. 1748: 89.) '''

s

Ld. általában: 1687: 10. tc. és Szegedi: Tyrocinium, 65-66.1. M

„promiscue", Szegedi: Tyrocinium, 66. 1. K

Az alábbiakra nézve ld. főleg Schiller i. m. (különösen 11-12., 20-26., 189-307. 1.) és Kertész Manó: szállok az űrnak (Budapest, é. n.) 33-38., 48-55. stb. 1.