18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban
csak a tisztséget viselő (characterisatus) főurak után emelkedhettek szólásra. 3 Már az apátok és prépostok csak akkor vehettek részt a felső tábla tanácskozásaiban, ha egyszersmind rendjük magyarországi főnökei vagy vikáriusai voltak, s természetesen akkor is, ha a főnemesi cím származásuknál fogva is megillette őket. Különben az apátok és prépostok nem jutottak be a „domus viridis"-be, még ha püspöksüveget viseltek is; a többi, csak javadalommal bíró vagy más hatalmának alávetett apáttól és préposttól csupán az különböztette meg az „infulásokat", hogy az alsó táblán nemcsak a káptalan vagy konvent, hanem a maguk nevében is szavazhattak. így érthető meg, miért követelhetett magának Tahy Károly leleszi préposttal szemben elsőbbséget gr. Szirmay Tamás tornai főispán Zemplén megye gyűlésén. Tahy hiába hivatkozott elődei példájára, a kancellária Szirmay érveit tette magáévá: hogy ti. gr. Hommonay Bálint prépost nem egyházi méltóságánál, hanem születésénél fogva előzte meg - jogosan - a tisztséget nem viselő főurakat, egyébként pedig a leleszi prépostok korábban függetlenek voltak, püspöki címet viseltek, a király adományából nyerték el méltóságukat, míg a mostani az apát joghatósága alatt ál, nem több a konvent rangban első tagjánál, s ennélfogva az országgyűlés alsó tábláján van a helye. Mint ahogy az 1712—15-i diétán nem is engedték be a főrendek tanácskozásába, sőt felettesét, a lukai apátot is csak azon az alapon, hogy rendjének magyarországi vikáriusa. 36 Ha már a főpapok rendjén belül is ilyen nagy szerep jutott a rangkérdésnek, annál inkább a méltóság (character) szabta meg az elnöktől balra elhelyezkedő világi nagyurak helyét. Összefoglaló nevük: „barones et magnates" is arra utalt, hogy a közhivatalt, tisztséget viselő főnemesek megelőzték a többieket (magnates) 37 - sőt, mint láttuk, a címzetes püspököket is. Legeiül az ország bárói (barones regni) ültek és szavaztak, tehát előbb az országos főméltóságok: nádor, országbíró, horvát bán, tárnokmester, majd az udvariak: a királyi főlovászmester (magister agazonum regalium), főkamarás- (mgr. cubiculariorum), főajtónálló(mgr. janitorum), főétekfogó- (mgr. dapiferorum), főpohárnok- (mgr. pincernarum) és főudvarmester (mgr. curiae). Az utóbbiak, ügy látszik, eredetileg egyenrangúak voltak, de az 1630-as évektől fogva mindig az említett rendben követték egymást. Jó félszázad múlva azonban az udvar gyakorlata diadalmaskodott ezen a szokás-formálta renden: az 1687-i 10. tc. kimondta, hogy az udvari tisztségek viselőinek sorrendjét méltóságuk adományozásának időrendje szabja meg, lévén teljességgel egyenrangúak. 38 Az „officia baronatuum regni" viselőinek sorához r,r 'Ld. Conc. exp. 1718. raárc. 89, Orig. ref. 1726: 10. és 1727: 16. : ' fi Conc. exp. 1718. márc. 89. |7 A „magnates" értelmezésére ld. sok egyében (pl. „officia baronatuum non gerenles magnates" stb. Conc. exp. 1725. ápr. 17.) kívül Schiller i. m. 24-26. 1. jz., 210., 311. s köv. 1., Stephanos Huszty: Jurisprudentia practica I. (Tyrnaviae 1766), 67.1. stb. r ' 8 A középkor végi gyakorlatra nézve ld. az 1486-, 1492-, 1495-, 1500-, 1504- és 1514-i törvények záradékának méltóságfelsorolásait; még 1608-1630-ig is változó az udvari méltóságok viselőinek sorrendje, de az 1635-, 1638-, 1647-, 1649-, 1655-, 1659-, 1662- és 1681-i törvények záradékában következetesen a fenti. A kancellária 1690-i utasításának végén található taxa-felsorolás is csak annyiban tér el az említett sorrendtől, hogy az étekfogómestert közvetlenül a főlovászmester mögé teszi: ők ketten ti. nagyobb taksát (750 frt-ot) fizettek a kancelláriának adománylevelük kiváltásakor, mint a többi (600 frlot). Ez is mutatja, hogy korábban mégsem voltak egészen egyenrangúak. 1687 óta azonban teljesen a királyi adományozás időrendjéhez igazodott a felsorolásuk.