18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban
helyen az elnöklő perszonálissal, s nem messze tőle a személynöki ítélőmesterrel, akinek fontos szerep jutott az írásbeli munkában. Ha a személynököt pl. az alnádor helyettesítette, nem ülhetett az elnöki székbe, hanem szokott helyéről vezette a tárgyalásokat, viszont az ítélőmester tisztségével együtt addigi előkelőbb helyét is elvesztette, ha principálisa meghalt. 49 A megyegyűléseken is kimagasló helyen, a tanácskozóasztal körül ültek a legelőkelőbbek, főpapok, grófok, bárók, azután sorban a többiek. 50 Az ország szokása tehát kétségtelenül ez: a „regnicolák" sorrendjét mindenekelőtt rendi állásuk szabja meg, az, hogy a főpapok, főurak vagy a nemesek „status"-ához tartoznak-e. Ezen belül azonban csak hosszas küzdelem után állapodott meg valamennyire a gyakorlat. Az 1608-i koronázás utáni 1. tc. szentesítette az évtizedes szokást, hogy az országgyűlésen a főpapok és a főurak a köznemesektől külön tanácskozzanak, de az ülés s a szavazat sorrendjét részleteiben nem határozta meg, ebben a tekintetben is az ősi szokásra hivatkozott. Pedig ha az élet ezen a téren is kialakult formákat, végleges rendet teremtett volna, Esterházy Miklós nádor három évtized múlva aligha tartja széikségesnek, hogy végre szabályozzák: milyen sorrendben üljenek s szavazzanak a főrendek. 31 Rá félszázaddal is, amikor az egész kérdés valamennyire rendeződik, az 1687:10. tc. indokolásul a főrendek közt sorrend dolgában támadt addigi nem csekély nehézségeket emlegeti, a Corpus Juris Mária Terézia-kori kiadója pedig mindezt még megtoldja azzal, hogy a köznemesek közt - akiknek ülésrendjét a törvény meghagyta régi állapotában - minden diétán napirenden vannak az efféle követelőzések és vetélkedések. Ahhoz nem fért kétség, hogy a legelső hely az elnöklő nádort, illetőleg az őt helyettesítő országbírót (esetleg tárnokmestert 32 ) illeti; az ő szavuk (s a horvát báné) tehát az érsekekén kívül mindenki másét megelőzte a főrendek gyülekezetében. Az elnöktől jobbra ősi szokás szerint 33 a „praelati", a főpapok foglaltak helyet, a következő sorrendben: esztergomi érsek, kalocsai érsek, azután a felszentelt püspökök aszerint, hogy egyházmegyéjük milyen régi s tekintélyes. Ebben a főpapok már az 1687. évi 10. tc.-et megelőzőleg megegyeztek egymással; ezért követte az érsekeket elsőnek az egri püspök az ülés rendjében, szavazásban, az országgyűlési végzések záradékának méltóság-felsorolásában egyaránt. Jellemző az udvarban uralkodó „senium"-rendszer térhódítására, hogy a főpapok ezt a régi szokást a XVIII. század elején közös megegyezéssel megváltoztatták: ettől fogva nem az egyházmegye nagysága, régisége, vagy egyéb kiváltsága adta a püspökök sorrendjét, hanem egyedül felszentelésük időpontja. Ugyancsak az adományozás időrendjében 34 követték őket a címzetes püspökök. Míg azonban a születésüknél fogva is főrangú megyés püspökök a felszólalás sorrendjében is megelőzték a főurakat (a nádor, országbíró, bán és tárnokmester kivételével), addig a választott püspökök " 9 Conc. exp. 1718. márc. 89. - Uo. 1723. jan. 18. és febr. 7. r,0 Br. Szent-Iványi említi kérvényében, hogy elsőbbségi vitájának legfelsőbb eldöntéséig hajlandó bármelyik köznemes mellé ülni „extra tabulant". Conc. exp. 1724. febr. 70. Vö. Schiller Bódog. Az örökös főrendiség eredete Magyarországon (Budapest, 1900), 209-10. n2 1608: k. e. 3. tc. r '\,...juxta antiquam regni consuetudinem", Orig. ref. 1724: 3. Ld. még Orig. ref. 1726: 10. és Joannes Szegedi: Tripartitum juris Ilungarici tyrocinium (Tyrnaviae 1767), 64.1. M Szegedi: Tyrocinium, 64-65. 1.