18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban
lóját, s aztán maradjon csöndben, amíg más beszél, az elnök pedig csak a votnmok jegyzőkönyvbe vétele után foglaljon állást s mondja ki a határozatot. 36 Mindez nem egyéb a tanácsbeli ügyintézés legelemibb követelményeinek hangsúlyozásánál, mint ahogy III. Károly 1720-i (a szepesi kamarát illetően 1723-t) utasítása is csak annyit módosított az 1561-i (illetőleg 1567-i) előíráson, hogy a tanácsban nemcsak a tanácsosoknak van szava, hanem, az elnök engedélyével, a titkárok is beszélhetnek, információt adhatnak, ez azonban votumnak, a határozat kimondása szempontjából érvényes véleménynek, szavazatnak nem számít. 3 A kancelláriában ekkor már referendáriusi címet viseltek a titkárok, tehát érdemben is hozzászólhattak a tárgyalt ügyekhez három évtized óta. 38 Azaz tulajdonképpen a tanácsbeli ügyintézés kezdetétől fogva: ez a legfőbb és tulajdonképpeni magyar udvari hatóság csak 1690-ben lett puszta királyi „expeditio"-ból dicasteriummá. 39 Ezóta kellett a kancellárnak (illetőleg távollétében a sorban utána következő tanácsosnak) a melléje rendelt consiliariusokkal tanácskozásokat tartania köz- és magánügyekről, éspedig minél gyakrabban. Elsőnek az a tanácsos tette meg javaslatát a tárgyalásba vett ügyről, akinek azt előzőleg véleményezésre kiosztották, utána a többi, az ülés rendje szerint (secundum cuiusque sessionem seu locum). Végül az elnök összegezte a szavazatokat s a többség nézetének megfelelően kimondta a határozatot. Ha a vélemények egyenlően oszlottak meg, az a votum ment határozatba, amelyikre az elnök is szavazott. 40 Mint ismeretes, 41 a helytartótanács első, 1724-i utasítása teljesen hasonlóan állapította meg a tanácsbeli ügyintézés rendjét. 42 Inkább csak részletezőbb a kancellária 1690-i instructiójánál: említést tesz a beérkezett ügyek szétosztásáról, a már ismert módon megszabja, hogy a felszólaló tanácsost senki ne zavarja és több kü1695-i (Aichpichl-féle) kiegészítő utasítás, Diversae instr. fasc. 3. nr. 127. S7 7. §.: Kérészy i. m. 186. 1., vö. 1561-i, 1569-i és 1672-i utasítás. 7. §. Th. Mayer, i. h. 237. 1.; a szepesi kamara 1723-i utasítása, 3., 4., 8., 13. és 14. §. (szó szerinti egyezéssel), Diversae instr. fasc. 2. nr. 87. M A kancellária 1690. júl. 30-t utasítása. (Orsz. Levéltár, Kancelláriai lt. Instruetiones.) ^'Maga a kancellária írja: „tempore Cancellariae hujus Ilungaricae Aulicae in formán Consilii sen Dicasterü Aulici in A. D. 1690. factae instaurationis..." Orig. ref. 1717: 4. - Nemcsak ebből tűnik ki, bog}' a „dicasterium" állandóan működő, kollegiális hatóságot jelent: látható ez abból is, hogy az 1723-i törvényeket megelőző rendi tárgyalásokban a felállítandó kerületi táblák következetesen „dicasterium" néven szerepelnek. (Ld. Gábor, i. h. 37., 48. stb. 1. és Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III, Károly korában, Budapest 1935, 83., 104., 106., 111. stb. 1.) Ez a megjelölés nyilvánvalóan a kerületi táblák állandó működését és kollegiális szervezetét akarta kidomborítani a megelőző állapottal: az ítélőmesterek időnkint és egyenkint való vándorbíráskodásával szemben. '"'idézett 1690-i utasítás. '"Emher i. m. 9., 15. és köv. 1. 42 A két utasítás gyakran szó szerint egyezik egymással. Megállapítható, hog)' a helytarlótanács instructiójának tervezetét, jórészt saját 1690-i utasítása alapján, a kancellária (mégpedig minden bizonnyal Koller József tanácsos, aki mint a prímás titkára 1718-ban került a kancelláriába) dolgozta ki; ezen az első szövegen egy udvari bizottság gr. Sinzendorff vezetésével bizonyos kiegészítéseket és módosításokat tett (1723. okt. 14.). A kancellária válaszát ismét Koller készítette el és (a kancellári méltóság gr. Illésházy Miklós halála óta üresedésben lévén) gr. Erdődy László Ádám alkancellár, nyitrai püspök adta át (okt. 16-án) Sinzendorffnak, majd az egészet a viszon válasszal együtt hg. Savoyai Jenő elnökletével (okt. 23-án) tartott miniszteriális konferencia (tagjai: gr. Sinzendorff, gr. Slahremberg, gr. Herberstein és gr. Erdődy nyitrai püspök, titkos tanácsosok, Boull, Sigray és Brockhausen referendáriusok) egyeztette és terjesztette (Sigray József kancelláriai tanácsos aláírásával) III. Károly elé jóváhagyásra; ez 1723. dec. 14-én történt meg. Ld. Conc. exp. 1724. jan. 48, Orig. ref. 1723: 5. Mások szerepét említi - Sigrayén kívül - Ember i. m. 7.1. jz.
