18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban
szagos tisztséget visel: az eperjesi kerületi táblának is ülnöke. Pécsi viszont szolgabíró volt előbb, majd tisztét letéve, 1718-ban sikertelenfil pályázott a perceptorságra s csak a következő tisztújításon nyerte el a megyei táblabíróságot. Rendelje el tehát a király gr. Szirmay Tamás főispánnak, hogy neki rangjához, eddigi szolgálatához illő helyet jelöljön ki (Pécsi előtt) a megyegyűlésen - ezért esedezik Héricz Márton. Miután nemrég, a kerületi táblák felállítása alkalmával részesévé lett a királyi kegynek, az uralkodó beavatkozásához folyamodik a megyére, tehát tisztán a rendekre tartozó dologban is, tőle vár segítséget a régóta húzódó elsőbbségi pörpatvarban. A kancellária meg is hagyja Szirmay főispánnak, hogy vizsgálja meg az ügyet s a körülmények mérlegelésével döntse el minél előbb. Ha már a rendi gyülekezet köznemes tagjai nem átallják elsőbbségi vitáikat a király elé vinni, annál kevésbé idegenkednek ettől az udvarhoz közelebb álló főrangúak. Meglehetősen kínos és feltűnést keltő esetet hánytorgat fel pl. br. SzentIványi János felségfolyamodványa, ugyancsak az 1724. esztendőből. Elmondja, hogy miután az uralkodó kegyéből bárói rangot nyert, Zemplén megye 1723-i tisztújító közgyűlésén leköszönt az alispánságról, mivel ezt a törvény értelmében csak köznemes viselheti. Másnap a megyegyűlésen elfoglalta rangjához illő helyét közvetlenül a grófok, püspökök és táblai prelátusok után, tehát a többi báró előtt. Fölkelvén erre br. Andrássy Mátyás, br. Fischer Mihály és br. Vécsey László, tiltakoztak a volt alispán elsőbbsége ellen, azon a címen, hogy az ő báróságuk régebbi keletű, meg örökös jószágokkal is bírnak a megyében (amivel Szent-Iványi nem dicsekedhetik), „degradációját" sürgették és tüntetően kivonultak az ülésből. En a vármegye döntése ellen eleve kifogást tettem, hogy az a látszata ne legyen a dolognak, mintha megyei határozatnak hallgatólag alávetném magamat, hiszen a tisztségnek s a velejáró jogoknak a királyi kegy a forrása - folytatja Szent-Iványi kérvénye kiszámított alázatos hajbókolással. De nem akartam alkalmat adni további összekülönbözésekre; önként felajánlottam tehát, hogy amíg a király parancsa (!) megérkezik, önként távolmaradók az ülésekről, sőt akármelyik köznemes mellé is hajlandó vagyok ülni, ha a megye történetesen engedelmességet kívánna tőlem. Kifogásomat a gyűlés törvényesnek fogadta el, elfoglalt helyem birtokában hagyott s ellenfeleimet utasította keresetre. Elivatkozva tehát fiskális szempontból is hasznos szolgálataira, melyeket mint felső-magyarországi jogügyigazgató, majd országbírói ítélőmester és alispán teljesített, meg királyi tanácsosi s a királyi táblán 1721 óta viselt főnemes-ülnöki méltóságára, végül családja régiségére, térden állva könyörgött a királynak, segítse őt hatalmával, Zemplén és Ung megyéhez intézendő parancs útján jogaihoz. A kancellária el is rendelte mind a két megyének - ezúttal bárminő előzetes vizsgálat nélkül, tisztán az egyik fél előadása alapján -, hogy szólítsa fel Szent-Iványi ellenlábasait, engedjék át neki önként az elsőbbséget saját érdekükben. Ha nem akarnának alkalmazkodni, maguk vallanak szégyent: akkor a megye hivatalból köteles Szent-Iványi helyét előttük kijelölni. 2 Nemcsak bárók, grófi rangot viselő megyei urak között sem volt ritkaság az efféle elsőbbségi huzavona. Ugyancsak Zemplén megye gyűlésén, 1725-ben történt, hogy gr. Petheő Zsigmond magának követelte az elsőbbséget a már említett gr. Szirmay Tamás sárosi főispánnal szemben. Kettejük közül persze Szirmay volt 2 Conc. exp. 1724. febr. 70.