18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

POLITIKA- ÉS HIVATALTÖRTÉNET - Rendi állás és hivatali rang a XVIII. század eleji kormányhatóságokban

az, aki panasszal fordult a királyhoz: főispán lévén, az uralkodói kegy forrásához közelebb érezte magát. Rendelje el a király Zemplén megyének - kérte -, hogy ellenfele előtt adjon neki helyet s tiltsa el azt a további vetélkedéstől. Ekkor azonban már méíködött a helytartótanács, s azért a kancellária ennek hagyta meg, hogy vizsgálja ki a dolgot s tegyen javaslatot, mint lehetne ezt a viszályt elsimítani.

3 A vita során Szirmay joggal hivatkozhatott arra, hogy hasonló elsőbbségi kérdésben már olyasvalakivel szemben is megállta helyét, akit Petheő mindig előbbvalónak ismert el: Tahy Károly leleszi prépost ellenében. Még 1718-ban történt, hogy a prépost Zemplén megye közgyűlésén előkelőbb helyet követelt magának Szirmaynál, aki akkor Torna megye főispáni székét töltötte be; kettejük vitája azután főpap és hivatalviselő főúr általános rangkérdésévé szélesedett. Itt is Szirmay volt a panaszos fél, meg is kellett sürgetnie a döntést, de érvei, hogy ő királyi tanácsos és főispán, Tahy meg csak az apát hatalma alatt álló prépost, végül is hatottak. Kívánságához képest a kancellária leírt a megyének, hogy mivel a régóta húzódó viszály várakozás ellenére nem simult el, hivatalból kell kijelölni Szirmay helyét Tahy előtt. De ez csak végső lépés legyen: előbb a prépostot - nyilvános megszégyenítésének elkerülése végett

4 - fel kell szólítani, hogy engedje át önként az elsőbbséget Szirmaynak, s csak ha erre nem hajlandó, akkor kerüljön sor a királyi meghagyás kihirdetésére. Ha nemesek, bárók, grófok és főpapok elsőbbségi vitái a megye életében, nagyobb időközökben összeülő gyűléseken is ekkora emóciókat váltottak ki, annál súlyosabban eshettek latba a központi hatóságok rendszeresebb, szabályozottabb ügymenetében. Jellemző, hogy valamennyi közül a m. kir. udvari kamara, mint legnagyobb hivatali múltra visszatekintő hatóság, kebelében rendeződtek legelőször az efféle rangkérdések. Legfelsőbb elhatározás mondta ki már a XVII. század végén, hogy a bárói rangra emelt kamaratanácsos a köznemes elé kerüljön,

3 s hogy a báró-tanácsosok között mi legyen a sorrend.

6 Grófok és bárók: gr. Lewenburg Jakab, br. Mednyánszky Pál és br. Eyselsberg Kristóf kamaratanácsosok között is támadt „a király szolgálatára nézve káros" elsőbbségi vita; ezt Lipót király ideiglenesen a grófok javára döntötte el.

7 De alig telt bele két év, az uralkodónak egy másik elhatározása már nem tett különbséget gróf és báró között, s hivatali rang tekintetében mindkettejükre nézve csak a szolgálati időt, helyesebben a megfelelő rangfokozatba történt kinevezés időpontját vette alapul.

8 Ezért kérhette 1708-ban br. Kurz János Ignác, hogy újból s ellenmondás nélkül elfoglalhassa régi helyét (br. Eyselsberg mellett) a kamara tanácsosai között, noha nem sokkal kinevezte tése után Moszkvába küldte őt a császár, majd budai kamarai adminisztrátorrá tette, tanácsosi működésének megszakításával. Kurz azt szerette volna, ha az udvari kamara külön mandátummal kíséri őt a magyar kamarához (amire már volt példa), de az egyszerűen csak leírt emennek, hogy Kurzot engedje megillető, eredeti'Conc. exp. 1725. máj. 4. ^„...ad praecavendam... Praepositi publicam nefors prosütutionem." Conc. exp. 1718. márc. 89. 'Br. Szent-Iványi László esetében, Ben. res. (= Orsz. Levéltár, Kamarai ll. Benignae resolutiones) 1692. jan. 3. és fol. 64. ''Br. Wenier és br. Vichter ügye, Ben. res. 1698. fol. 3. 7

Ben. res. 1692. dec. 24. 8

Ben. res. 1694. dec. 28.