18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

reménykedve kapták fel a parasztfelkelések Dunántúlról átsugárzó hírét, s nem egy helyen maguk is mozgolódni kezdtek, nagy várakozásokat keltett életre, hogy hozzájuk is eljutott az áhított királyi beavatkozás. Az írásba foglalt vallomások mindenesetre azt mutatják: Pest megye parasztsága élt az alkalommal, hogy végre elmondhatja, ami az utóbbi időben fokozott súllyal nyomja szívét. Arra kértek választ tőle: mennyi szántóföld s mekkora rét tartozik egy egész telekhez, lehet-e az utóbbin sarjút kaszálni; milyen előnyös és hátrányos adottságokkal rendelkezik a falu; vannak-e puszta telkek, mikor s mi okból keletkeztek, ki használja őket; örökös jobbágyok-e a községbeliek, vagy szabad költözésűek; urbárium, szerződés vagy puszta szokás szerint róják-e le földesúri szolgáltatásaikat, s mióta érvényesülnek azok; mennyit robotolnak s hányas igával, a robotnapokba a menet-jövet idejét beszámítják-e; adnak-e kilencedet, mióta s miből, milyen egyéb szolgáltatásokkal s ajándékokkal tartoznak? S minderre a nép az esetek túlnyomó többségében nem kurtán-kelletlenül, nem is sablonos-mechanikus módon felelt, hanem részletesen s eleven közvetlenséggel feltárta mindennapi életének számos vonatkozását a robotolás fajtáitól kezdve a gazdálkodásmódig. Meg kell hagyni: a megye emberei, kivált a kecskeméti járás területén, de a váci és a pilisi járásban is, elismerésre méltó munkát végeztek, mikor ilyen aprólékos gonddal rögzítették, amit a jobbágyok előadtak; ilyenformán e válaszok beszédes tanúi lettek a parasztság helyzetének az Urbárium bevezetése előtti időszakban. Igaz, a kép, mely e vallomásokból elénk tárul, nem teljesen kerek, nem is minden részletében egyformán hű és kidolgozott. Nem teljes (bár e részben is versenyezhet más forrásokkal), mert maguk a kérdések sem terjedtek ki mindenre; nem is egyöntetű, mert az Urbárium céljaihoz igazodott. Az úrbérrendezésnek pedig eredeti célja az volt, hogy a nép adozóképességét biztosítsa; ehhez csak a szabályozás előkészítése során, a parasztmozgalmak hatására társult egy másik, az előbbit részben keresztező s ezért nem is kellő következetességgel követett cél: a feudális rend megszilárdítása. Annyit jelentett ez, hogy az udvarnak a földesúri hatalom korlátozására irányuló törekvése ennek hármas összetevőjével: az elnyomással, kisajátítással és kizsákmányolással szemben nem érvényesül egyenlő erővel és hatásfokkal. A 9 kérdőpontban is háttérbe szorul a földesúri joghatóság problémája; a hangsúly a szolgáltatások kérdésein van, s ezzel kapcsolatban kerülnek szóba a paraszti haszonvételek. Elvileg feltétlenül helyes volt a kormány álláspontja, hogy tartozásokat és haszonvételeket összhangba, helyes arányba kell hozni egymással; az Urbáriumban itt-ott kissé erőltette is a két tényező egyes tételeinek megfeleltetését, egymásra vonatkoztatását. Ám a gyakorlatban sokkal könnyebb volt a szolgáltatásokat számszerűen körülírni, mint az alapot meghatározni, melyre azok ráépüljenek. Nem térve ki arra, hogy az eltérő természeti adottságok és történeti fejlődés következtében az egyes megyék között milyen hatalmas különbségek alakultak ki a jobbágytelek nagyságának megszabásában, egy-egy megyén belül sem oldotta meg a problémát, hogy a teleknagyságnak 3-5 kategóriáját állapították meg, s az egyes helységeket az úrbéri kérdőpontokból kitűnő előnyös és hátrányos körülmények (beneficiumok és maleficiumok) figyelembevételével sorolták egyik vagy másik osztályba. Már ezeket az adottságokat sem volt könnyű számszerűen mérlegelni; de ha ez úgy-ahogy végbement is, a teleknagyságnak elég szorosan, rendszerint 2 holdjával s kaszásával egymást követő lépcsőfokai hogyan fejez-