18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

hatatlan hűségére bízta a rendelet végrehajtását; ígérte, nem is mulaszt el semmit, amit tisztéből folyó hű kötelességének ítél. S hogy tanúsítsa: milyen készséggel s buzgalommal fogott a parancs végrehajtásához, jelentette: meghagyta a szolgabíráknak, hogy a közgyűlés végeztével tüstént szálljanak ki a községekbe, annak rendje-módja szerint lelkiismeretesen s körülményesen vegyék ki az úrbéri 9 kérdőpontot illető vallomásokat, úgy igyekezvén, hogy a húsvét utáni közgyűlésen bemutathassák a felvett jegyzőkönyveket, melyek a szabályozás további menetének fonalát mintegy kézbe adják. Utána az adatokat táblázatba foglalván, minden igyekezettel s hitelességgel az igazságos osztályozás és - amennyire lehet - a telki állomány s a jobbágytartozások kimunkálásához fognak.

63 Mondani sem kell, hogy a helytartótanács koránt sem volt megelégedve ezzel a „buzgalommal". Jelentette a kancelláriának, hogy Pest megye már a királyi elhatározás kihirdetésével is késedelmeskedett, így az egész munka lassan indul, az osztályozás elhúzódik, s ezért meghagyta a vármegyének: minden erővel gyorsítsa a lebonyolítást, haladéktalanul tegye meg, ami csak szükséges a cél elérésére. Valóban, már 1768. március 7-én felhívta a vármegyét nagyobb igyekezetre, hogy az az ügy, melyre az uralkodónak annyi gondja van, ne húzódjék tovább.

64 Mire az intelem Pest megye rendéihez leérkezett, a február 18-i közgyűlésből kiküldve, szolgabíró és esküdt járásonként valóban elindult faluról falura, hogy szoros eskü alatt 3-3 öreget kikérdezzen az úrbéri 9 kérdőpontban foglaltak felől. Előre értesítették a községeket jövetelükről, s megérkezésük után összehívták a helység lakóit, úgy került sor aztán a kérdések feltevésére, a válaszok elhangzására, anyanyelven való rendbe szedett feljegyzésére, visszaolvasására s helybenhagyás után aláírására és pecsételésére. Ma már csak képzeletben tudjuk magunk elé idézni a falu életében egészen szokatlan, sőt rendkívüli jelenetet, ahogy a jobbágyok gyűrűjében vének ill. bíró és esküdtek felelgetnek a népet legközelebbről érintő kérdésekre, melyeket a nemes vármegye képviselői a királynő parancsára tesznek fel nekik. Ez volt az alkalom, mikor a parasztság előtt tudatossá válhatott: nincs teljesen kiszolgáltatva már földesurának kényére-kedvére; s ha eddig csak egyetlen urat és parancsolót ismert a maga szűk szemhatárú világában (mert a megye a törvényes védelem helyett rendszerint épp a földesúrnak nyújtott segítő kezet), immár van egy nagyobb hatalom is, mely törődik vele s beavatkozik érdekében. Első tekintetre nyilván hihetetlennek tűnt fel a szegény jobbágy előtt, hogy „ő legszentségesebb felsége" felfigyel az ő terheire, gondjaira, nyomorúságára, mégpedig nem másért, mint hogy neki hóna alá nyúljon, s megregulázza földesurát, ki eddig szinte korlátlan felsőséggel kanyarított el magának a község határából, sajtolt ki pénzt s természetbelieket tőle, hajtotta őt munkára, tört bíróként pálcát fölötte. Bizonyára akadt nem is egy a falubeliek között, ki begyökerezett fásult közönyében bizalmatlanul nézett a kérdések megválaszolásával meginduló eseménysor elé, s nem akart hinni szemének s fülének, hogy nem várt fordulat következett be a jobbágyság történetében. Vagy ha gondolta is, hogy lesz valami az egészből, ősi, ösztönös s már annyiszor beigazolódott gyanakvással méregette, mint mindent, ami új, s a megszokotthoz ragaszkodva, rossz következményektől tartott (nem is egészen alaptalanul). Másokban viszont, kik már az előző esztendőkben r

'

:i

Uo. 1768. felír. 18. - PmL. Közgy. jkv. 1768 : 1488-90. 1. '"'Urb. Pest 1768. máre. 7.