18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
hangsúlyosabban követei lelkére a nyomorult népre mindenfelől nehezedő nyomást, annak - aratás után! - fölötte kizsarolt állapotát. 00 Ennyire persze a helytartótanács nem láthatott a megnyugtató szavak mögé, de azért a megye érvelése egykönnyen nem vette le lábáról. Úrbéri bizottsága úgy látta, hogy a felhozott meggondolások érdemiek és alaposak ugyan, de mégsem olyan súlyúak, hogy útját állhatnák a falvak osztályozásának s a telki állomány kimunkálásának. Hiszen más megyék is véghez vitték ezt, pedig azokban is vannak helységek, amelyekkel kapcsolatban hasonló kérdések vetődnek fel. S e ponton a helytartótanács az Urbáriumnak egy kevéssé megnyugtató rendelkezésével kapcsolatban tett fontos megállapítást. Nagy dolog volt ugyanis, a későbbi örökváltságnak eléggé nem méltányolható előzménye, amikor az Urbárium szabadságot engedett arra, hogy földesúr és jobbágy között a robot és más szolgáltatások örökös megváltozását célzó szerződés jöjjön létre. Nem mondta ki azonban, hogy erre a lehetőség szerint törekedni is kell; sőt megengedte az időre szóló kötések egyévi felmondással való felbontását, ami épp ellenkező irányban járt súlyos következményekkel, annyira hogy a szerződés kérdését illető pont a gyakorlatban épp a parasztság ellen fordult vissza. Az úrbérrendezés előtt ugyanis a szerződés felbontása rendszerint arra szolgált, hogy a földeséir új, számára előnyösebb szerződést léptessen a korábbi helyére - ami, kivált a Pest megyéhez hasonló újonnan települt vidéken nem is volt egészen indokolatlan, ha az eredeti szerződés egy összegben rótt terhet a falubeliekre, s ez az évek során változatlan maradt, miközben a község szemlátomást gyarapodott -, vagy pedig kevésbé rögzített, bizonytalanabb körvonalú s így jobban tágítható szokással váltsa fel azt. Az Urbárium bevezetése óta azonban a szerződés felbontása, ha újat nem kötöttek helyette, annyit jelentett, hogy a szerződés helyére automatikusan a rendeletben előírt úrbéres állapot lép. Igaz, elvben ki volt mondva, hogy a jobbágyot az úrbérrendezés következtében hátrány nem érheti, ez azonban gyakran csak elv maradt, egyébként sem lévén könnyű mérlegre tenni: hogy viszonylanak különösen a korábban napok száma szerint nem rögzített munkák az Urbárium robotelőírásaihoz. Mindez komoly következményeket rejtett magában Pest megye népére nézve, mely eddig az Urbáriumban előírtaknál rendszerint jóval csekélyebb terheket hordozott. így a földeséir az úrbérrendezéssel igen alkalmas eszközt kapott a kezébe, hogy amikor a termelőerők bontakozása már lehetőséget nyújt a majorságok kifejlesztésére, jobbágyait, kik többnyire nagyobb föld birtokában kevesebb úrdolgával bajlódtak, egyszerűen a szerződés felbontása útján úrbéres állapotra: szűkebb telkekre s fokozott robotolásra szorítsa. A helytartótanács épp ezért tartotta meggondolkoztatónak, amit a megye az első helyen említett népes helységekkel kapcsolatban hozott fel; sietett is hivatkozni a Szentendre folyamodását illető döntésre, mely szerint a királynőnek nem az az intenciója, hogy Pest megye népe a szerződések félretételével úrbéri szabályozás alá kerüljön, ellenkezőleg: inkább adassék szabadság új szerződések kötésére. Egyúttal azt javasolta az uralkodónak, hogy a vármegye kapjon utasítást: felhozott meggondolásaitól függetlenül lásson hozzá az osztályozáshoz és a telki állományok kidolgozásához, s ahol ebben nehézséggel találkozik, helységek szerint egyenkint kifejtve, sürgősen jelentse. 60 Szabó D.: A magyarországi úrbérrendezés, I 300. 1. "°Urb. Pest 1767. okt. 29.
