18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

A kancellária egyetértett ugyan a helytartótanács előterjesztésével, de egyben jelentősen túl is ment rajta - s ehhez a királynő jóváhagyását is elnyerte. A vármegye urai nyilván arra számítottak: ha arra hivatkoznak, hogy az Urbárium végrehajtása rontana az adózók helyzetén, ezzel valamennyire sikerülni fog kibújniuk az általános úrbérrendezés alól; s ha ajánlkozásukhoz képest felhatalmazást kapnak, hogy maguk vezessenek be nem egységes Urbáriumot, hanem a helyi és népi adottságokhoz alkalmazott urbáriumokat, ezzel tulajdonképp szabad kezet nyernek a jobbágybirtokok és a szolgáltatások kérdésének a maguk szája íze szerint való „rendezésére". Csakhogy ravaszkodásuk visszájára sült el: az udvar átlátott a szitán, s úgy fogta szavukon őket, hogy az egésznek a paraszt lehetőleg ne lássa kárát. Felismervén, hogy a nemesség a jobbágykérdésben még lazítani sem akar a gyeplőn, sőt inkább még húzna rajta, nemhogy akár csak félig is kiengedné markából, s azért szépszerével nem nyugszik bele az állami szabályozásba: nem bízta csak magukra a vármegyékre, hanem általában véve királyi biztosok kirendelésével kívánta megfelelő útra terelni az úrbérrendezés lebonyolítását. Pest megyében erre eddig még nem került sor, s így az udvarnak szinte kapóra jött a vármegye ajánlkozása, hogy a népnek terhesebb általános rendezés helyett hadd hajthasson végre maga megfelelőbb szabályozást. A kancellária úgy vélte: a megyét meg kell dicsérni a királyi szándék megvalósítását illető készségért s buzgalmáért; egyszersmind azonban útmutatást kell adni neki: hogyan fogjon munkához. Nem egyszerűen csak osztályozásról meg a telki állomány megszabásáról van szó - fejtegette a júniusi rendelet kiegészítéseképp: - előbb a parasztot kell meghallgatni a kilenc úrbéri kérdőpontra vonatkozólag, s a válaszokból kitűnő előnyös és hátrányos körülmények szolgáljanak a teleknagyság s a hozzájuk mért terhek alapjául. S amikor majd a vármegye mindezt felterjeszti az enyhébb urbáriumszöveggel együtt: lesz mód ügyelni arra, hogy az egész munkálat az adózók megmaradására, sőt könnyebbségére váljék.

61 Amikor Pest megye rendéi a királyi tetszést kifelé a hűséges alattvaló hálatelt örömének kinyilatkoztatásával, befelé kezüket dörzsölve (hogy íme, sikerült Bécs eszén túljárniuk) tudomásul vették, még aligha sejtették, hogy nyílt próbatétel elé kerültek. Azzal, hogy rájuk bízták az urbárium - nem, mint ők gondolták: urbáriumok - bevezetését, nem számukra nyílt alkalom a földesúri érdek érvényesítésére, ellenkezőleg: rajtuk volt a sor, számot adni arról: nem puszta frázis-e, amit hangoztatnak: hogy Mária Terézia szándékának megfelelően valóban s mindenben az adózók megmaradását hordozzák szívükön. Ebbe az irányba mutatott már az az instrukció, ahogy a helytartótanács az uralkodó megbízásából a követendő eljárásra nézve kioktatta őket. Mindenekelőtt a járási szolgabírákra hárult a feladat, hogy a falvakba kiszállva, a nép anyanyelvén meghallgassák, s írásba foglaltatván, bíróval, jegyzővel aláírassák, a község pecsétjével elláttassák az úrbéri 9 kérdőpontra eskü alatt adandó válaszokat. Miután ezek valamennyi községből beérkeztek, a vármegye foglalja táblázatba adataikat, s ez szolgáljon azután a telki állománynak s a hozzá arányosított jobbágyszolgáltatásoknak alapjául. Közben megbí'''OL. Kancelláriai lt. Conceptus referadarum (a következőkben Conc. ref.) 1767 : 373. - Uo. Originales referadae (a kövelkezőkben Őrig. ref.) 1767 : 477. (Mária Terézia saját kezű elhatározása: „piacet, weihen es nach denen vorgesezten principiis völig eingeleitet ist".) - Uo. Conceplus expeditionum (a továbbiakban: Conc. exp.) 1767. nov. 126. - Urb. Pest 1767. nov. 18.