18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
vesét engedtek a régi urbáriumoknak eló'írásaiból, látván, hogy jobbágyaik a királynak is, meg nekik is egyszerre nem bírnak annyit teljesíteni. 10 S hogy mindez a nyers valóságnak felelt meg, nem pusztán jogalapteremtő szándék rejlett mögötte: az ország nyugati, északi részére (a volt „királyi Magyarországra") nézve bőven megmutatták konkrét híradások is, többek között magának II. József császárnak a megütközés hangján írt feljegyzései. 16 A török pusztította vidéken sokkal inkább hátramaradt a termelőerők fejlődése, általában véve a majorsági árutermelés piaci feltételei is nehezebben bontakoztak annál, semhogy megközelítőleg is annyira haladt volna a földesűri felsőség elhatalmasodása, mint az ország nyugati, északi karéján. De nem egy jele mutatkozott annak, hogy a földesurak itt is fenn akarják tartani maguknak a jobbágy fokozódó kihasználásának lehetőségét abban az ütemben, ahogy erre bővebb s bővebb alkalom adódik. Miután az 1764—1765-i országgyűlés az uralkodónak az urbáriumok feletti felügyeleti jogát nem volt hajlandó tudomásiü venni, Pest megye is olyan álláspontnak adott hangot, melyből arra lehetett következtetni, hogy a hírhedt 1514-i törvények előírásait maga sem óhajtja a földesúri kizsákmányolás korlátainak tekinteni. Mikor a váci káptalan, Üllő földesura új urbárium tervezetével állt elő, a megye ilyen elvi megállapítást tett: az urbáriumok kidolgozására törvényes előírás nem lévén, ebben a szokást és a szomszédság gyakorlatát kell irányadónak venni; a régi törvények ugyanis sokban kimentek a gyakorlatból, a mostani viszonyokra már nemigen alkalmazhatók. 1 ' Ez az állásfoglalás tulajdonképp csak a jogi igazolást akarta megadni a terebélyesedő földesúri követelőzésnek, melyről a jobbágyterhek növekedése előnyösebb piaci helyzetű vidékeken a század közepétől fogva egyre nyíltabban tanúskodott, s amely a majorkodás nekilendülésének járt a nyomában. Pest megye parasztságát a felvidékinél még érzékenyebben érinthette terheinek gyors ütemű súlyosodása, hiszen hat-hét évtizeddel korábbi szinte kötetlen állapotból hanyatlott úrbérrendezés idejebeli megnehezült helyzetébe, fokozatos, de az utóbbi tíz-húsz esztendőben rohamossá vált romlással. A föld népének viszonylagos szabadsága oly következetesen foszlott széjjel az uralkodó osztály nyomása alatt, mintha a földesúri hatalom kiteljesedésének semmilyen erő, még királyi szó sem tudná útját állni. Maga az úri rend is minden adandó alkalommal kifejezésre juttatta megingathatatlannak tetsző álláspontját, mely szerint a jobbágy az ő alattvalója (subditus), teljesen tőle függ, az ő hatalmában van, s ehhez képest az úrbéres viszonyba az uralkodónak sincs beleszólása. S alapjában véve ezt a felfogást vallotta az a közigazgatási apparátus is, melyen keresztül a királyi akarat a népig lejuthatott. Uralkodó és parasztság között közvetlen kapcsolat intézményesen nem jöhetett létre; a magyar kormányhatóságok nemesi rendből való tanácsosai csak kényszeredetten és esetenkint, az udvar nyomása alatt tértek el a rendi állásponttól; már a vármegye a nemesség területi érdekszervezetének bizonyult; s a közvet' Huszty Lm. 2 79, 3 61. 1. Jellemző, hogy ez a szöveg az úrbérrendezést követő, 1778-i kiadásban is változatlanul benne maradt. H 'Wellmann: A parasztság helyzete, 29, 38. 1. - Vö. a jobbágyság helyzetét festő névtelen jelentésekkel: Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában, I. Bp. 1933. 275, 287. 1. l7 PmL. Mise. pol. 1765 : 16 (19).
