18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
len végrehajtás az uradalom, illetőleg a parancsait követé' bíró kezében az úri rend közös szempontjainak érvényesítésén téri még a földesúr egyéni érdekei szerint is alakult. Úgy tetszett tehát: uralkodó és parasztnép közé a birtokos osztálynak olyan többszörösen tagozott, áthatolhatatlan védelmi rendszere ékelődik, melyről, ha a király az úrbéres viszonyba akarná ártani magát, a legjobb szándékú intézkedés is lepattan vag)' félrecsúszik. A viszonylagos kötetlenség magaslatáról így vezetett Pest megye parasztságának útja is, mind meredekebb zuhanással, olyan állapot felé, melyben a földesúri hatalom szilárdan körülbástyázott, zárt köréből kiút, szabadulás alig mutatkozik többé. A féltékenyen őrzött falakon áthatolni, a földesuraságok magánterületnek tekintett szféráiba rekesztett népig lehatolni jó ideig a Habsburg-abszolutizmusnak sem sikerült. Pedig rajta volt, hogy a növekvő földesúri kizsákmányolásnak gátat vessen, hisz amióta az uralkodó osztály az állandó katonaság terhét az 1715 : 8. tc.-ben a népre hárította, a kormány közvetlenül érdekelve volt a paraszt adózóképességének fenntartásában. így próbálta már ugyanebben az évben a vármegyék feladatává tenni a nyomorult népnek elnyomástól való megóvását (1715 : 101. te). Nem szólva azonban arról: vajon jó kezekben volt-e a parasztság oltalmazása a vármegyénél, joggal vetődhetett fel a kérdés: hol, milyen határon túl lehet a földesuraktól elnyomást számon kérni? A bécsi udvar abból indult ki, hogy az urbáriumok előírásait kell alapul venni, továbbra is azok szintjén tartva a jobbágy szolgáltatásait. így került bele az 1723 : 18. tc.-be, hogy a jobbágyot a szabályszerűen készített urbárium előírásain felül földesurai semmiféle szokatlan, azokban nem szereplő s meg nem illető követelésekkel a közjó kárára ne terheljék; egyben a vármegyék kötelességévé tétetett, hogy a parasztot földesúri elnyomástól megvédelmezzék, s az elnyomó földesurak ellen tiszti hatalmukkal járjanak el. De már az 1729 : 35. tc.-ben meg kellett ismételni, hogy az urbáriumot áthágó földesurak ellen tiszti pert kell indítani - jeléül annak, hogy a megelőző rendelkezés mennyire nem ment foganatba. Huszty megállapításaiból különben is nyilvánvaló, hogy a nép nem sokat nyert volna az urbáriumok szigoréi betartásával; nem meglepő, hogy a kormány az 1764—1765-i országgyűlésen hiába próbálkozott az urbáriumok legfelsőbb felügyeletének törvénybe iktatásával. Pedig a nehézség nem is a felügyeletnél kezdődött, hanem ott, hogy az ország nagy részében nem is volt mire felügyelni mert a jobbágy szolgáltatásait semmiféle urbárium nem szabályozta. Pest megyében az úrbérrendezés idején éppen az volt a legritkább eset, amikor a földesúrjárandóságait írott urbárium rögzítette. Arra még gyakran emlékezett a falu népe, hogy a század elején, a megtelepedés idején volt urbárium a kezük között; ennek helyére azonban, ha meg is tudták őrizni, a század közepe táján a legtöbb esetben egyszerű szokás (usus) lépett. Földesúr és jobbágy viszonyát a hatvanas években már leggyakrabban a puszta szokás szabályozta, ami valójában annyit jelentett, hogy a földesúri önkénynek semmiféle írásbeli rögzítés nem szabott határt. Kedvezőbb helyzetben voltak azok a - javarészt külföldről jött - telepesek, akik szerződés alapján ülték meg falujukat. 18 ,s Wellmann: A parasztság helyzete, 20-21. 1. - PmL. és OL, Helytartótanácsi lt. Responsa ad novem puncta urbarialia, Comitatus Pesüensis (egymást kiegészítő" sorozatok).
