18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

nak, mint nemes embernek tulajdonában. Ennek megfelelően fejtette ki a XVIIL század közepén elterjedt jogi kézikönyv, Huszty István egri jogakadémiai tanárnak és szentszéki ülnöknek, Heves és Ung megye táblabírájának nem kevesebb mint nyolc kiadást ért, Pest megyei urak kezén is forgó

10 műve, hogy a földesúr tetszése szerint kivetheti telkéből s máshova helyezheti jobbágyát egyazon vármegyén belül, s ugyanazon az alapon, hogy földesúri kötelék alól felszabadíthatja (manumittálhatja): személyében is eladhatja. 1 Eszerint telkétől megfosztani s személyében eladni jobbágyát: az úrnak egyaránt jogában állt (nem is szólva azokról az esetekről, mikor a földesúr a jogszabályokon egyszerűen túltette magát). Csak alkalom: az árutermelés lehetőségével járó majorságnövelő igénynek jelentkezése kellett, hogy e jogokkal élni is kívánjon. De nemcsak a paraszt rovására menő kisajátításra: a kizsákmányolás szinte korlátlan fokozására is sikerült jogi alapot kifundálni az uralkodó osztálynak. Werbőczy még, amikor a „primae nonus"-ban a nemes ember sarkalatos jogait rögzítette, tulajdonképp csak az urak adó-, vám- és jobbágyi szolgálattól való mentességével kapcsolatban beszélt arról, hogy törvényes jogaikkal és földbirtokuk határain belül fekvő minden jövedelmükkel tetszésük szerint mindenkor szabadon élhetnek.

12 Sőt még XVIII. századi magyarázója: a jezsuita Szegedi János is csak az említett mentességekben s nem egyébben látta a nemesség harmadik sarkalatos kiváltságának lényeges tartalmát, mikor a jogot tanuló ifjúsággal e legszükségesebb tudományt a Hármaskönyv rendszerébe beépítve ismertette.

13 Amint azonban a század folyamán mind jobban erőre kapott a földesúri reakció, a jogokkal és jövedelmekkel való szabad élés fogalmába kezdte a jobbágy termény-, pénz- és - a megnövekedett allodium fokozódó robotszükségletére való tekintettel - főképp munkaszolgáltatásainak szabad, azaz korlátlan igénybevételét belemagyarázni. A nagy parasztfelkelést követő 1514-i bosszútörvény még heti 1 egész napban rögzítette a jobbágy ingyen munkakötelezettségét.

14 Huszty már a jog szempontjából semmi akadályt nem lát abban, hogy a földesúr a paraszti munkaerőt teljes mértékben igénybe vegye, s szinte kedvetlenül teszi hozzá, hogy gyakorlati okból, az állami megterhelésre való tekintettel a robotnak mértéket kellett szabni. De jellemző, miben áll szerinte a jobbágy dolgoztatásának korlátozása! Helyenkint - írja - nap mint nap robotol a paraszt, s azonfelül más kötelezettségeket is teljesít; másutt Mihály-naptól László napjáig (azaz szeptember 29-től június 27-ig, tehát a kevesebb munkával járó őszi, téli, tavaszi időszakban) hol 4, hol 3 napot dolgozik hétről hétre, László-naptól Mihály napjáig vagy az aratás s a széna- és gabonabetakarítás végeztéig pedig mindennap. Azelőtt - folytatja számos urbárium tanulmányozásából leszűrt tapasztalat alapján - jóval többet teljesített az uraságnak; amióta azonban bevezették az évről évre fizetendő hadiadót, a földesurak nem keJellemzo, hogy épp a kegyetlenkedő vérségi földesúrnak: Székely Miklósnak hagyatékában említik egy példányát, összesen 6 további könyv: Werbőczy Hármaskönyve, a Corpus juris, újabb törvénycikkek, egy szentszéki jogi gyakorlatot tárgyaló munka és a biblia társaságában. PmL. Mise. pol. 1768 : 49. "Huszty, Siq&Aam«;Jurisprudentia practica. 2

Agria 1758. 78. 1. Tyrnavia 1766. 59-60.1. l2

Tripartitum, I. 9. - Erre hivatkozott pl. az uralkodó előtt Pálffy Miklós országbíró. Ld. Eck/iart E, Századok 1956. 84. 1. Li

Szegedi, Joannes: Triparlitum juris Hungarici tyrocinium. Tyrnavia 1767. 85-86. 1. '"1514 : 16. tc.