18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

rén kivonják magukat az egész közösségre kötelező szabályok alól. Sűrűn kell büntető rendelkezéseket hozni azok ellen, kik szándékosan nem adják a falu pásztorainak kezére jószágukat, amint Küküllő megye megállapítja: azért hogy mások kárára a tilalmasokat járják. Torda vármegye szükségesnek látja erőszakos cselekedetnek minősíteni, ha valaki nappal nem bízza pásztorra vagy nem őrzi, éjszaka nem tartja pajtában vagy akolban, hordáskor a kalangyák közé kiereszti állatait. 12 forintig terjedő bírsággal kell fenyegetni azokat, kik a hegyoldalra egyszerűen kicsapják a jószágot; darabonként 1 forinttal sújtják, ki éjjel lovait s más marháit szabadon kiereszti, tudván, hogy pásztor nélkül könnyen kárba megy mind, nem lévén rájuk vigyázás. El kell rendelni, hogy ha kecskét, juhot pásztor nélkül találnak a határban, a szolgabíró csapassa meg gazdájukat, s hogy kárban talált sertést vagy ludat szabad agyonütni vagy -lőni. Vannak azonban, kik azért nem hajtják pásztor elé jószágukat, hogy maguk viseljék gondját: kenderes kertekben vagy másutt kinyűgözik, a gabonaföldek között (az egyesek földjét elválasztó mezsgyéken vagy a földek végében) kötélen vagy szabadon legelteik, vagy pedig pásztort nem fogadva, cselédjükre bízzák. Holott például Pozsony megyében régtől fogva tiltották a „magános marhaőrzést", hivatkozva a kárra, mely így a fűszegélyek föletetésével s a gabona kapdozásával meg letiprásával esik. S Küküllő megye, miután a falvak bíráinak 12 forint bírság terhe alatt meghagyta, hogy a birtokosok és a nép egyetértésével még tavasz előtt „alkalmatos pásztorokat fogadjanak" minden nyáj s külön az ökör-, külön a tehéncsorda mellé, azt is leszögezte, hogy aki, legyen nemes vagy paraszt ember, jószágát nem adja kezük alá, a bírák büntessék 3 forintra, azonfelül a pásztor fizetéséhez is járuljon hozzá; s ha külön csordát tartana mégis, ne legeltethesse másutt, mint ahol a falu hasonló jószága jár - utalva megokolásul a különféle károkra, melyek füvekben, gabonában s egyéb véleményekben estek és az ebből származó sokféle panaszra. Nyilvánvalóan volt oka a vármegyének azt is elrendelni, hogy ha „ollyan erős potens ember vagy possessor tanálkoznék, akivel a bírók nem bírnának", a vármegye tisztjei legyenek segítségükre a büntetés megvételében.'

1 A nemesség területi szervezete már mindinkább jónak látja a maga halalmával beavatkozni abba, mi azelőtt a faluközösségen belül, annak a törvényéhez igazodva s tagjainak egymásrautaltságából következően rendeződött; már ahhoz is, hogy a hagyományos paraszti szokásjognak az alapvető közös érdeket szolgáló szabályai kellőképp érvényesüljenek, felsőbb beavatkozásra van szükség. 'CSI. 335, 368, 426, 433-434, 442, 461, 613, IV/1. 853.