18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében

az úriszék beavatkozását, hogy a nagybirtokos érvényt szerezhessen anyagi érdekeinek. Ez a fejlődés szorosan kapcsolódott ahhoz a törekvéshez, hogy a falu színén folyó ítélkezés valóban az alsó fokú fórum s az úriszék ennek föllebbezési hatósága legyen. Mindez a földesuraságnak csak részben sikerült; amihez a védelmet nyújtani még mindig tudó faluközösség szívósan ragaszkodott: legbelső ügyei mint a közös gazdálkodás, közösségi együttműködés ellen elkövetett vétségek, a később mezőrendőrinek mondott kihágások, egymás közti viszályok ügyében az igazságtevés akkor is a falura maradt, midőn az elüljáróság számos kérdésben már a földesúr akaratához igazodott. S ekkor is sűrűn fordult elő, hogy ez oly ügyekben, melyek neki kevésbé voltak fontosak s a falusi bíróság sajátos hozzáértését kívánták, arra utasította a fölperest, hogy igazságát „füstin" keresse, vagy a már megindított pört „füstire" bocsátotta. Viszont a falubeliek egybe tartozási érzésének s a közösség összefogó erejének lazulására, másfelől s ezzel együtt a bíró igazságtevő hitelének megrendülésére vallott, hogy egyesek, nem elégedve meg a falu színén hozott ítélettel, az uradalom kisebb területén illetékes „kántortörvényhez" vagy egyenesen a központban működő űriszékhez föllebbeztek, mely a nagybirtokostól igényelt területi immunitás alapján a legfelső, továbbvitelt nem engedő fórumnak számított. Az 1580-as évektől kezdve eddig ismertté vált úriszéki pörszövegek tamísága szerint ekkor már számos esetben történt ilyen föllebbezés az ország nyugati felében fekvő nagybirtokokon. S hogy milyen messze távolodott eredeti, fölöttes joghatóságról nem tudó önállóságától maga a falusi bíróság is, jellemzően mutatta: ha nem volt biztos benne, az előtte indított pör tárgyalása nem lépi-e túl saját hatáskörét, nem tett „köteles törvényt", eleve nyitva hagyva az utat az úr döntése felé. Máskor maga az úriszék rendelte maga elé a falusi bíróságot s szólította fel azt a tagját, ki a panasz tárgyává tett ítéletet kimondta, hogy szolgáljon az úr előtt a végzés tárgyában bizonysággal. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindebből egyoldalú kép tárul elénk a falusi bíróság működéséről; ezek az esetek ugyanis mind olyan ügyekre vonatkoztak, amikor a nagybirtokos szükségesnek tartotta beavatkozni a falu népének őt érdeklő dolgaiba. A községi bíróság tevékenységének írásos nyomai csak föllebbezéssel kapcsolatban maradtak, tehát eleve az alsó fórum és a pallosjogú felső joghatóság fölé- illetőség alárendeltségi viszonyát tükrözik, a kevésbé erős függés alatt folyó és a faluközösség belső ügyeiben érvényesülő, régi szokásra viszszamenő falusi bírói gyakorlatról nem adnak hírt. Eljárás dolgában is bizonyos önállóságot mutat a községi bíróság, s nem csupán mezővárosokban, hol a pecséttel való idézés, perindítás, fel- és alpörös tényekre összpontosuló vitája, az előbbi bizonyítása, szó szerint rögzített tanúvallomások, ítéletmondás, föllebbezés, büntetés, végrehajtás szoros rendje jól kialakult szabályosságra mutattak. Falvakra nézve hasonló tűnik ki annak a tucatnyi pörjegyzőkönynvek a tükrében, melyek úgy maradtak ránk, hogy az úriszékhez történt föllebbezés során fölterjesztésre kerültek. Arról tanúskodnak, hogy a falu színén a tárgyalás valóban sommásan, a kereset tárgyához ragaszkodva, lényegre törően folyt, a pert nemesi fórum előtt megszokott módon elhúzó alaki kifogásoknak itt nem volt helye. Az iratokból friss közvetlenséggel, eleven részletezésben, de ugyanakkor logikus rendben tárul elénk a pör lefolyása. A törvénytevés helyének (a község neve, a bíró háza) és idejének megjelölését esetenként arra történő