18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében
kenységének alásüllyedéséről elárulnak, korai lenne olyan általános érvényű következtetésre jutni, hogy ntindenütt és mindenkor egy csapásra' valósággá lett, amire lehetőséget nyitottak a bosszúálló nemesség törvényei, s amit Werbőczy a jobbágyok vonatkozásában is mindenestül szokásjognak próbált föltüntetni. Területileg még a török hódítástól megkímélt országrészen belül is lényeges különbségek mutatkoztak elsősorban a piaci adottságoktól és a nagybirtok viszonylagos súlyától függően. Kedvező értékesítési körülmények fokozott majorkodásra s ezzel együtt a paraszti szolgáltatások, kivált a robot nagymértékű növelésére sarkalltak, ehhez pedig nagybirtokosnak megalapozásul az immunitás érvényesítése a jobbágyok elnyomásának hathatós eszközeit adta kezébe. Míg így az erdélyi részeken kevésbé fejlett földesúri üzemnek másfelől az életképességét megtartó faluközösség felelt meg, a „királyi Magyarország" nyugati és északnyugati részén terebélyesedett el legerősebben a földesúri hatalom, hanyatlott legmélyebbre az örökös jobbágyok sorsa, és sorvadt el leginkább a falusi önkormányzat. Ezen belül azonban s az ország északi és északkeleti részén a képet tájanként és helyenként számottevő változatok tarkították. S bármennyire igyekezett is a nemesség éles határt vonni kiváltságos személye s a lenézett jobbágyság közé, nyilvánvaló szakadék inkább mentalitásban és magatartásban, semmint a falusi élet és gazdálkodás mindennapjaiban alakult ki közöttük. A nagybirtokos valóban más világot tükröző életformája mellett, melyhez a bene possessionati is iparkodtak hasonulni, főképp a kisebb birtokosok földje gyakran több különböző, esetleg egymástól távolabb eső falu határában fekvő részbirtokból állt, a többiekkel való tényleges megosztozás nélkül, ami valamennyi közbirtokos földesúri hatalmát korlátozta. Tovább a kisbirtokosok, kik az uralkodó osztály igen jelentős hányadát tették, sok esetben paraszti sorban, a jobbágyság felső rétegénél nemegyszer kedvezőtlenebb helyzetben éltek. Az utóbbiak közül viszont számosan inscriptiót s manumissiót szereztek maguknak, libertinussá lettek, sőt nemességadományozáshoz jutottak; összeházasodás révén, kiváltságos népelemekből, végvárak körül katonáskodókból, hajdúkból, városokba szivárgókból, termény- és munkaszolgáltatásaikat megváltó taksásokból ugyancsak átmeneti réteg keletkezett nemesség és jobbágyság között, s fölemelkedésre és lesülylyedésre a háborús világban bőven adódott alkalom. 32 Az időbeli alakulást tekintve a „királyi Magyarországon" a 16. század közepétől fogva lendült neki a majorságok kifejlesztése, ezóta tudták kivált pallosjoggal rendelkező nagybirtokosok uradalmaik területén függetlenné s teljessé tenni joghatóságukat és kedvező piaci adottságok esetén árutermelésük céljára nagy mértékben kihasználni és birtokaik körébe szorítani jobbágyaikat. A 17. század derekán aztán megtorpanás állt be, majd a 17. és a 18. század fordulóján a háborús időszak és a Rákóczi-szabadságharc, utána pedig a töröktől visszahódított területre irányuló paraszti vándormozgalom lazított az örökös jobbágyság rendszerén. Ám csakhamar újra és fokozott mértékben bekövetkezett a török hódítástól mentve maradt országrészen a falu önkormányzatának s az egyes jobbágyoknak többnyire erős függésbe és szoros kiszolgáltatottságba taszítása, mindaddig, amíg a felvilágosodott abszolutizmus az adóalap megvédése érdekében, de humánus szemponto* 2 Sinkovics /., i. h. 32-38. Szabói., uo. 47-48, 54-61, 63-72. Uő: Tanulmányok. 74-75, 109-113, 118, 143-144,155-156, 201.
