18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
TÁRSADALOMTÖRTÉNET - Közösségi rend és egyéni törekvések a 18. századi falu életében
jára. Mindez, túl azon, hogy érzékenyen érintette az egyes jobbágyokat, súlyosan csorbította a faluközösség hatáskörét, hiszen ez addig az egész szabad élő földdel maga rendelkezett. A terjeszkedő földesuraság elsősorban tovább is ott hatolt be a közösség életterébe, hol a föld alig rejtett egyéni erőfeszítést magában. így tartott igényt pusztán maradt jobbágytelkekre s esetenként olyanokra is, melyeket gazdáik nem műveltek kellőképp. A Pozsony megyei Deáki bírája s esküdtjei 1647-ben Györgynapkor bejelentették az uraság rendeletére, hogy mely jobbágytelkek hevernek pusztán, de miután a földesúr akkor nem vette használatba őket, kiosztották a zselléreknek, hogy vetést tehessenek rajtuk. Erre az uraság a Hármaskönyv betűjéhez ragaszkodva az egész falut az úriszék elé idéztette azon a címen, hogy parancsát megvetve maguknak művelték meg a szóban forgó telkek szántóföldjét űri méltóságának nem csekély sérelmével. Hiába hivatkoztak arra, hogy mint szegény jobbágyai nem akarnak pörlekedni földesurukkal, de a zselléreket azért engedték vetni ott, mert az uraság nem György-napkor, vetés idején, hanem csak augusztusban állt elő igényével. Az úriszék, ugyancsak Werbőczy szellemében, elmarasztalta őket élő díjukban, s az említett jobbágytelkeket vetésükkel együtt a földesúrnak ítélte, egyetértve vele abban, hogy „a maga jószágának absolut ura leven, az jobbagi eő nagisaganak teörvent nem szabhat, sem penig időt nem praescribalhat, hanem valamikor akaria, maga jószágával szabadon disponalhat", neki „szabad mind most, mind ennek utanna maga jussával elnj". Művelés alatt álló jobbágytelkek kisajátítására, melyek már bizonyos egyéni munkabefektetést hordoztak magukban, ritkábban került sor; ez különben is kockára tette volna birtokosának teljesítőképességét. A 18. században azután az állam már következetesen síkra szállt az úrbéres földnek: az adó legfőbb alapjának sértetlen megóvásáért, az úrbérrendezéssel végül is gátat vetve további csökkentésének. 27 Ha nem ment is a földesúri terjeszkedés az egyéni művelés alatt álló jobbágyföldek rovására, a falu önkormányzata akkor is súlyos hátrányt szenvedett azok birtoklását és használatát illető hatáskörében, főképp az úri beavatkozás hatására, de mellette részben a gazdasági célszerűség kívánalmainak is engedve. A folyamat a volt „királyi Magyarországon" már évszázados múltra tekinthetett vissza, az ország középső és déli részén viszont török uralomtól és háborús pusztítástól megszakítva, az ezt követő űjjátelepülés nyugvópontra jutásával került sorra, néhány évtized leforgása alatt nagyjából a többi területen már előzőleg végbement átalakulást idézve vissza. Amíg a törökjárta részeken megszilárduló faluközösség a szántóföldek és a kaszálók ismétlődő nyilas osztása révén főképp azt akarta elérni, hogy a földjuttatást kinek-kinek munkaerejéhez és fölszereléséhez - s ami ennek függvénye volt: teherbírásához - szabja, rendkívüli horderejű hatáskört tartott kezében. Mihelyt aztán az újjátelepülő tájon erőre kapott és kellő hátvédet tudott maga mögött a földesuraság, nem is nézhette tovább tétlenül, hogy a parasztközösség dönt róla: ki mennyi földben részesüljön, s mekkora terhet viseljen, méghozzá osztásonként változó mértékben. Már az is rést ütött a falu önkormányzatán, ha az újraosztás intézését sikerült kezébe kaparintania. Még sokkal inkább, mikor a job' 27 IIármaskönyv III. 33. Szabó L: A jobbágy birtoklása. 20, 35-37. Uő: Tanulmányok. 163-164. 189-190, 194-195. Úriszék, 360. Varga /.: i. m. 485, 494-495. Szabó I.: A középkori... i. m. 65. 71.
