18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Mezőgazdaságtörténetünk új útjai

MEZŐGAZDASÁGTÖRTÉNETÜNK ÚJ ÚTJAI A magyar agrártörténet-írás nevezetes évfordulóhoz érkezik el ez idén: 50 esztendeje lesz, hogy Wenzel Gusztáv könyve, „Magyarország mezőgazdaságának története", napvilágot látott. Mai napság, amikor közgazdák, szociológusok és politikusok versengve hirdetik, hogy a magyarság jövője függ mezőgazdasági népességünk életének igaz megismerésétől, s magunkévá kell tennünk annak a rétegnek problémáit, mely kultúránk egész épületének hallgatag és hűséges hordozója, érdemes egy pillanatra elidőzni ez évfordulónál. Nem kétséges, hogy a parasztság mai helyzetének teljes megértése lehetetlen múltjának beható ismerete nélkül, s így a jubileum az aktualitás tükrében fokozott hangsúlyt nyer. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy tudományunk oly fiatal ágánál, amilyen a gazdaság- s ezen belül az agrártörténet, félszázad tiszteletreméltó idő, könnyen abba az illúzióba ringathatnánk magunkat, mintha a magyar történetírás e részben már rég teljesítette volna kötelességét. Ám csak az avatatlan hihetné azt, hogy ezen a téren nincs már sok tennivaló, ha mezőgazdaságtörténetünk már 50 évvel ezelőtt eljutott az első összefoglaló feldolgozásig. Aki közelebbről tanulmányozta Wenzel munkáját, meglepődve tapasztalhatta, hogy az érdemes szerző nemcsak mai érdeklődésünket nem képes távolról sem kielégíteni, de még kortársainak sem tudott eleget mondani mezőgazdaságunk múltjáról. Alig nyolc esztendő múlva nyíltan hangoztatták a Magyar Közgazdasági Társaság ülésén: „Ezer éves múltunk anyagi életének egyetlen egy mozzanata, egyetlen egy komolyabb problémája megoldva nincs."

1 Mindez csak első pillanatra meglepő: a dolog magyarázata abban rejlik, hogy a jogtörténész Wenzelnek úgyszólván semmiféle speciális mezőgazdaságtörténeti részlettanulmány nem állott rendelkezésére. így kezdődhetett agrártársadalmunk múltjának és mezőgazdaságunk fejlődésének tanulmányozása részletkutatások helyett különös módon mindjárt összefoglaló feldolgozással - mint ahogy az idegen, aki Budapestre jön, csupasz térségekről felmeredő hatemeletes házakat lát először a városból. Mezőgazdaságunk történetének épületét hevenyészve kellett összeácsolni, mert Magyarországon, ebben az agrárállamban a múlt iránti érdeklődés nem jutott el odáig, hogy kérdéseire tudományos kutatómunka révén keressen feleletet. Ez a visszás helyzet szükségképp mély nyomokat hagyott Wenzel könyvén is, nagy hiányoknak és feltűnő egyoldalúságnak lett okozójává. Még a középkorban, kedvenc területén elég otthonosan mozgott az oklevélkiadó szerző: szorgalmasan átnézte az okmánytárakat, hozzájuk csatolt néhány kiadatlan oklevelet is, kiírta belőlük az agrártörténeti vonatkozású adatokat s aztán az egyes korszakokon belül szépen beillesztette őket a mezőgazdaság egyes tényezőinek s a ^Acsády /.: A magyar gazdaságtörténet feladatai. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (=MGtSz.), 1895. 157. 1.