18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
GAZDASÁGTÖRTÉNET - A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása (Különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre)
eine Viehweide angesehen wissen will". Mások már világosan a birkát teszik meg bűnbaknak: „Pusste zu impopuliren... würde man für eine ökonomische Thorheit auslegen", mert „die Grundherren es für erspriesslicher und erträglicher finden, die Pussten und Dorfweiden mit Hintansetzung der Rindvieh- und Pferdezucht, lieber mit Schafherden zu überschwemmen", már csak azért is, mert a juhot csak nekik nyírják, míg a paraszt az államnak és a megyének is adózik s maga is élni akar. 101 A birkának ez a nagy térhódítása a gyapjúkonjunktúrával függött össze, amelynek az 1784-i posztóbehozatali tilalom vetette meg az alapját, 102 majd a szárazföldi zárlat és az inflációval járó fényűzés adott újabb erős lökést. A luxusnak ugyanis a finom gyapjú az egyik legfontosabb ipari nyersanyaga, 103 ami egyúttal azt jelentette, hogy leáldozott az ősi magyar rackajuh (ovis strepsiceros néven emlegetik) napja, mert ezt elsősorban tejéért, húsáért tartották és durva kevertgyapja, amely csak darócnak, meg bundának, ködmönnek, gubának volt jó, a finom posztógyártás szempontjából nem jöhetett számításba. így aztán a magyarjuh fokozatosan kiszorult a magyar mezőkről, kitúrta őt onnan a finomabb gyapjas parlagi juh, amelyet vele szemben birkának (berke, birge, bürge, ovis germanicus) neveztek el. 104 A XVIII. század elején, vagy már a XVII. században jelentek meg ezek nálunk gazdáikkal, rendszerint idegen birkásokkal együtt, akik jól értvén a birkákkal való bánásmódhoz, bérbe vették azokat az uradalmaktól s ezzel a juhtenyésztésben a „svajczeriá"-nak megfelelő bérleti formát honosították meg. Volt ugyan konvenciós „opilio" is, aki csupán bért és élelmet kapott a nyáj gondozásáért, de az ilyet a közfelfogás, a birkásbüszkeség a juhászok csúfjának tartotta; az igazi birkás vagy bért fizetett a birkák után, vagy pedig részt kapott azok jövedelméből. 100 Utóbbi, legelőnyösebb formával nem találkozunk Gödöllőn, itt leginkább a „birgás arendatorok" legeltették az uradalmi nyájakat. Ezekből már a 70-es évekre eltűnt a magyarjuh: míg 1756-ban éles megkülönböztetést tesznek a juhok és a birgék gyapja között és előbbit bundaszám, utóbbit fontszámra adják el, 20 év múlva már csak a dézsmabárányok között szerepel a racka. A magyar paraszt kitartott ősi juha mellett, megvetette a kényes birkát, azt tartotta róla, hogy büdös, más állat nem legel utána és könnyen megkapja a rühöt 100 (aminthogy tudjuk is, hogy 1784-ben ""G. L., Relalio super visilalione; Domanovszky, I. 663, II. 705. - Vö. Sarlorius v. Wallershausen, 9.; v. d. Goltz, I. 281, II. 176.; Georg Medinger: Wirtschaftsgeschichte der Domäne Lobositz (Wien, 1903) 99-100. - Berzeviczy: De conditione etc. 63. Gregoriiis Berzeviczy: De condilione el indole rusticoriim (1817-18-ban az Ungarische Miscellen hasábjain is) (Leutschoviae, 1807.); Ung. Miscellen II. 101, III. 36, 39. = Ungarische Miscellen I-III. (Wien, 1817-18.); Schwartner, I. 115.; Pethe, III/4. 8-9. " )2 Schwarlner, I. 218-19.; Csaplovics: Gemälde II. 49-50.; Horváth, III. 279-82. " m Sombart: Luxus u. Kapitalismus 161-62. ""„Magyarországon már régóta van idegen országi juhfajla a középszerűek közzül", „az idegen fajta juhok... az úgy nevezett birkák", mondja Pethe (111/4. 22-23. 171.); vö. M. Gt. Sz. 1895: 335-36.; Townson (233.) is tudja, hogy a Tisza vidékén a magyar juh mellett elterjedt a németnek nevezeti (neki) közönséges fajta is. — A Magyar Nyelvtörténett Szótár szerint a birka szó a kél Rákóczi György levelezésében fordul elö elcíször. - Vö. még Stephan von Keess: Darstellung des Fabriks- und Gewerbewesens I. (Wien, 1819) 356-59. lor, Pelhe, HI/4. 132-41.; Pankl, 175-76. - A németországi hasonló bérletekre 1. v. d. Goltz, I. 250-52.; Medinger, 105, 111.; Gesch. der Herrschaft Falkenberg 95-96. "''Kecskemét ezért a megyétől a birkalartás eltiltását kéri (Pm. L., Prot, congr. 1775: 277.