18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Földművelési rendszerek Magyarországon a XVIII.században (Főként az 1715. évi. országos összeírás adatai alapján)

zőgazdálkodásnak a feudalizmus korának többi hagyományos földművelési rendszere is. E rendszerek adták az egész mezőgazdasági élet gerincét, ezek fogták harmonikus egységbe a mezőgazdaság különféle ágait és munkafolyamatait, ezek érhálózatán keresztül vert újra meg újra a paraszti munka és életrend hagyományos ritmusa, beléjük ágyazódott az egyes faluközösségek anyagi kultúrája. A földművelési rendszerek alakulását ismerve, adva van az alap, melyen az agrárfejlődés rekonstrukciója felépülhet; a kép persze még korántsem teljes ezzel, még nem áll plasztikus elevenséggel előttünk, aminek a rendszer csak keretét, vázát alkotja, de már kezeinkben a fonál, melyre az agrárélet egyes jelenségeit felfűzh etjeik. * * * Az általános képhez, melyet a hagyományos mezőgazdaság földművelési rendszereiről alkothatunk magunknak, bizonyos kiegészítő színekkel a magyarországi fejlődés is hozzájárulhat. Ha elfogadjuk, hogy Európa déli felén a rómaiak mezőgazdasági kultűrája hosszú századokon át éreztette hatását, Magyarország, melynek területére egykor jelentős részben kiterjedt a római hódítás, ebből a szempontból is figyelmet érdemelhet. De még sokkal inkább annál a ténynél fogva, hogy a magyarság mezőgazdasági kultúrája részben keletről hozott elemekre épült, s ezek bizonyos mértékű fennmaradását elősegítette Magyarország földrajzi helyzete s történetének alakulása. Ennek a történeti fejlődésnek épp a XVII. század végén s a XVIII. század elején zárult le legtragikusabb szakasza: a török uralom, mely az ország nagyobbik s mezőgazdasági művelésre alkalmasabb felén kezdetlegesebb fokra vetette vissza a mezőgazdasági kultúrát. De még ami a másfél százados török uralom alatt valahogy tovább vegetált, nagyrészt az is megsemmisült a másfél évtizedes felszabadító háborű idején. Az ország középső és déli részén a falvak ezrei tűntek el, a népesség rendkívüli mértékben megfogyott, egészen kezdetleges, igen nehéz körülmények között újonnan kellett itt megvetni a mezőgazdasági s vele az egész emberi kultúra alapjait. De nem maradt érintetlenül a török pusztításától mentes országrész mezőgazdasági berendezkedése sem: erre is kihatott a XVIII. század elejének újabb háborús időszaka: a Rákóczi-szabadságharc s a nyomában járó pestisjárvány, majd az a vándormozgalom, mely a parasztság nagy tömegeit indította el innen a török alól szabadult vidékek felé. A XVIII. század eleje eszerint nagyrészt új időszak kezdetét jelenti a magyar mezőgazdaság fejlődésében. A török pusztítástól mentes részeken lényegében a korábbi, középkorba visszanyúló fejlődés megszakítatlan folytatásáról van szó. Az ország mezőgazdasági szempontból legjelentősebb vidékein azonban nagyrészt elölről kell kezdeni mindent: az eleinte még igen gyér népesség a települések erősen megritkult hálózatában nemegyszer még csak ideiglenesen ütve tanyát, még tapogatózva keresi itt az adott lehetőségeknek legmegfelelőbb módot az elvadult táj visszahódítására. Kezdetleges földművelési rendszerek különféle változatai kelnek itt rövidebb-hosszabb életre, s az ekkor már bővebben és folyamatosabban rendelkezésre álló forrásanyag nemegyszer módot ad rá, hogy a formációk bontakozását in statu nascendi vegyük szemügyre.