18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

GAZDASÁGTÖRTÉNET - Határhasználat az alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében

osztásában teljesedik ki valójában; az egyenként összeverődött megtelepülök attól fogva forrnak össze faluközösséggé igazán, hogy a korábban egyénileg bírt földek immár rendszeresen osztályra mennek. A külön kertek s esetenként az irtásföldek felosztása csak másodlagos jelenség, nem feltétlenül következik be a későbbi fejlődés során sem, de akkor nemritkán egyszer s mindenkorra, végleges érvénynyel. A szántóföld felosztása viszont vagy a földművelési rendszer ciklusának megfelelően ismétlődik - kétnyomású gazdálkodás esetében kétévenként (55, 94) -, vagy pedig minden esztendőben. A kaszálót rendszerint minden évben újraosztják, mivel a nyilasok kijelölése a fű növése szerint történik. Az osztás periodikus ismétlésének célja, kivált a szántóföld esetében, kettős: arra szolgál, hogy a juttatás helyét és szükség szerint mértékét is szabályos időközökben változtatni lehessen. Ami termelés tekintetében hivatott egyenlő feltételeket biztosítani: hogy az egyes gazda kiosztásonként változóan a különböző dűlőknek melyik részén legyen egy-egy (esetleg több) parcella időleges birtokosa, a közösség a sorsra (a nyílhúzásra) bízza. A szociális méltányosság nézőpontjából viszont esetről esetre maga dönti el, hogy meddig terjedjen az igényjogosultság köre, s mi legyen a mérték, mely szerint ki-ki a közös földből részesüljön. Mindez az újraosztásos földközösségnek mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben nagyfokú alkalmazkodókészséget biztosít (bár a rugalmasság nem annyira teljes, mint a szabad foglalkozáshoz társuló parlagolás esetében, amikor - legalább eleinte - a megművelendő föld helyét, kiterjedését, sőt kihasználási periódusát is teljesen a talaj sajátosságaihoz meg a gazda igényeihez s fölszereléséhez lehetett szabni). Aránylag ritka s rövid életű dolog, hogy a felosztás során mindenkinek egyforma nagyságú (értékű) földeket osztanak; inkább a fejlődés korai szakaszában fordul elő, amikor vagyoni különbségek még alig mutatkoznak. A parasztok gyakran egyenlőségről beszélnek akkor is, midőn valójában csak arányosságról van szó, arról, hogy a közösség egyenlő mértékkel mér (azaz a méltányosság szerint, 25). Többször megesik ugyan (1715-ben), hogy a „marhás" jobbágyok egyformán részesednek (12, 34, 38, 44, 45, 48, 157, 167, 168), mellettük azonban a semmi földdel sem vagy csak jóval kevesebbel rendelkező zsellérek kategóriája is megtalálható; van ahol egyenesen kimondják (12), hogy zsellérnek földet, rétet nem osztanak. Ám öt esztendő múlva már a jobbágyok közt is megszűnik az egyenlőség mindenütt, ami nemcsak a parasztság további differenciálódását mutatja, hanem annak is jele, hogy a felosztás során a közösség valamiféle alapon különbséget tesz az egyes gazdák között. Ezen az sem változtat, ha a juttatás (sorrendbeli) egymásutánja a házak sorához igazodik (80, 172, 173). Miből indul ki ez a különbségtétel? A források legtöbbször az igényjogosultak bizonyos egyénenként változó helyzeti adottságait - mint erő (juxla vires, 65, 66, 90, 94, 99, 104, 114, 128), igás állatok (ad exigentiam jugalium, 61, 96, 138), "Az újraosztásos földközösségről: Tagányi K. i. m. 203. s köv. 1. - Györffy I: Magvar falu, magyar ház, i. m. (1932-ből) 22-25. 1. - Wellmann I.: A gödöllői Grassalkovich-tiradalom, i. m. 58-63, 1. - Fodor F. i. m. 276-78, 286, 290, 292, 294, 1. - Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 271. 276-78. 1. - Varga J. i. m. 12-29. 1. - Balogh I: Ilatárhasználat Hajdúböszörményben, i. m. Ethnographia 1955, 103-12. 1. - Hofer T.: Dél-Dunántúl településformáinak történetéhez, i. m. 16063. 1. - Soós I.: A jobbágyföld sorsa, i. m. 11-23, 31-35. 1. - Uő: A jobbágyföld helyzete, i. m. 8-15. 1. Alakkai L.: Pest megye története, i. m. 131, 141. 1. - Balassa Iván: A tengeri termelés kezdetei Debrecenben. Néprajzi Közlemények III/l. 1958, 322-24. 1. - Uő: A magyar kukorica. Bp. 1960. 56-58.1.