18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
zülük az urbáriumokról rendelkezünk legfogyatékosabb áttekintéssel, pedig, igaz, nem csekély munka árán, nyilván sikerülne olyan szűkebb időköröket megállapítani, amelyekből nagyobb területre vetnének világosságot; s nagy értékük igen kívánatossá teszi, hogy legalább e részben pontos, feltérképezéssel kiegészített jegyzék tájékoztasson arról: a kérdéses időszakokból mely községek urbáriumait bírjuk. De szükséges hasonló áttekintést szerezni a többi olyan említett forrásról is, mely nem fogja át az ország vagy az illető országrész egész területét; a megyei dicalis conscriptiókat illetően máris nagy segítséget nyújtanak ebben a területi állami levéltárak idevágó jegyzékei. Fontos volna továbbá ugyancsak falvak szerint rögzíteni: az úrbérrendezéssel kapcsolatban hol maradt meg az előzetes összeírás s a 9 pontra adott válasz, ezek ugyanis nagymértékben megnövelik az úrbéri tabellák felhasználhatóságát. A bárhol fellelhető falutérképek minél teljesebb jegyzékeléséről már volt szó; jelentőségük, akárcsak a II. József-féle katonai felvétel roppant értéke is fokozottan arra int, hogy térképanyagunk agrártörténeti kiaknázását ne halogassuk tovább. 91 Kétségtelen: a falutörténetnek vannak határozott előnyei a nagyobb területet átfogó keresztmetszetekkel szemben. A helyi közösségen belül a különféle jelenségek szerves egybefogódzása eleven életet ad az egyes adatoknak, teljesebb értelmet ad nekik; az időbeli összefüggés fonalán pedig a közösség életfolyamatai a fejlődés teljes dinamizmusában bontakoznak elő. A különféle összeírások viszont, egymásétól eltérő szempontokból és részletességgel, csak egy adott időpontban adnak egyes vonatkozásokról, tehát nem az egész életről statisztikai hibaforrásoktól nem mentes statikus állapotrajzot - nagy állóképet a bármennyire keskeny mikrofilmek helyett. A hátrányokat azonban nem egy vonás jelentősen ellensúlyozza, mindenekelőtt a szélesebb kitekintés. A falutörténetre a szűk körbe zártságon kívül nyomasztóan nehezedik az is, hogy amíg számos községről el nem készül, belőle általánosabb érvényű következtetések csak nagy üggyel-bajjal vonhatók. S hány falura nézve rendelkezünk olyan forrásadottságokkal, hogy ezek segítségével a közösségi élet teljességéről kerek képet alkothassunk, s a fejlődés hoszszanti vonalát nagyobb hézagoktól, törésektől mentesen követhessük végig? Hánynak történetét kellene aprólékos munkával feldolgozni ahhoz, hogy minden gazdasági táj megfelelő képviselőre találjon, s e típusfalvakra alapozva agráréletünknek a területi adottságoktól függően változatos arculatú fejlődéséről kellően differenciált, átfogó képet adhassunk! Az összeírás jellegű kútfő, igaz, egy-egy időpontban szinte megállítja a fejlődést; ám az agrárélet alapelemeit azonos szempontból széles távlatban sorakoztatja fel, mégpedig anélkül, hogy közben elmosná a helyi sokféleséget. A tágasán táruló kép előnye a szilárd helyi megalapozáséval társul itten: ami közös nevezőre hozható, számoszlopokba sűrűsödik, a helyi sajátosságokról meg országos felvételekben értékes szöveges megjegyzések adnak számot. '"Hangsúlyozni kell, hogy összeírás jellegű kútfőink agrártörténeti feldolgozása, melyre már 13 évvel ezelőtt javaslatol teltem, a legutóbbi időben örvendetes módon kezdetét vette. Az Agrártöriéneti Bizottság támogatásával részletesen kidolgozott rendszerben megkezdtük az 1715, 1720. és 1828. évi országos összeírás agrártörténeti kiaknázását: különösen az utóbbit, mint rendkívül munkaigényes feladatot illetően kívánatos lenne a gyorsabb ütemű előhaladás feltételeit biztosítani. Munkában van továbbá a II. József-féle katonai felvétel leíró részeinek kijegyzése Eperjessy Kálmán irányításával, a dézsmajegyzékek és az urbáriumok adatainak körülhatárolt területre vonatkozó együttes értékesítése pedig Makkai László vezetése alatt halad előre.
