Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL

szerkezet szinte minden tányérra, a Rajczy-féle tálakra is érvényes. Mezőcsáton a 19. század elején már nagyobb szerepet kapott a sgraffito technika, mint korábban Diósgyőrben és Miskolcon. A diósgyőri töredékek és a 19. századi csati edények motívumkincsében az időbeli eltolódást figyelembe véve is több megegyező elem van. Leggyakoribb köztük az egyszerű kettős, vagy hármas írókázott ívek egymás melletti ismétlődése (63. kép). Ezeket az ismétlődő, gyakran rozettát alkotó kettős, vagy hármas íveket megtaláljuk egy diósgyőri

419 tál alján, a miskolci belvárosból előkerült

420 töredékeken, a várbeli

4 1 emberalakos tál peremén és több kisebb darabon. A csatiak közül az 1849-es datálása Rajczy-tál szélén,

422 csati bokályon,

423 több madaras butella csőréből induló ág végén pedig ilyen ívek alkotják a rozettát.

424 Rengeteg ilyen díszü félkész töredék került elő a csati fazekasok selejtgödreiből (restaurálás alatt a Herman Ottó Múzeumban). A Néprajzi Múzeum 1847-es mezőcsáti kiskancsóján

425 újból találkozunk azzal az ujjas tarajos motívummal, amely egy pont köré rendezve Miskolci Mihály csempéjének szögleteiben látható. Két tökéletesen egyforma, barna mázas, zöld és sárga, szélesen folyatott függőleges csíkozású bögre került elő a földből: egyik fazekas udvarán folyó földmunka során Mezőcsáton, a másik a miskolci színház rekonstrukciójakor. Ilyen tökéletes hasonlóság csak úgy képzelhető el, ha vagy egy helyen készültek és kereskedelem útján kerültek oda, vagy nem egy műhelyben készültek, de a vásárlóközönség ízlése megegyező, és az azt kiszolgáló műhelyek formakincse is azonos. Ugyanezt sugallják a csati selejtgödörből előkerült fedődarabok és a miskolci belváros rekonstrukciójakor felszínre került fedőtöredékek is. Legszebb és legegyértelműbb bizonyítékai a középkori sötétbarna kontúrozású sárgásfehér alapra zöld-vörös-barnával írókázott kerámiastílus továbbélésének a már ismertetett madaras tálak. Mezőcsát református többségű mezőváros volt, lakosságának tekintélyes része nemesi eredetű, s mivel elkerülték a nagyobb beköltözési hullámok, 418 HOM, 53.125.1., 53.3.11., 53.21.1., 53.218.1., 53.212.1., 53.4.1., 53.3.21., 53.3.17. Itsz. Domanovszky Gy, 1953. 9, 12, 18, 27, 28, 93, 94, 98, 99, 100, 101. kép 419 61.5.143. Itsz 420 61.5.144. és 61.5.137. Itsz. 421 63.1.112-es Itsz. 422 HOM., 53.21.1. Itsz. 423 NM., 59.150.79. Itsz. 424 NM., 127.444. Itsz. 425 NM., 129.625. Itsz. 64. kép. Mezőcsáti madaras butella (HOM 53.6.2. Itsz.)