Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A MISKOLCI FAZEKASSÁG KAPCSOLATA A KÖZÉP-TISZAI STÍLUSCSOPORT KÖZPONTJAIVAL

65. kép. Mezőcsáti madaras butellák részletei, a madár csőréből hátrahajló virágos ág három alaptípusa (rajz: Kiss László) népessége a középkortól kontinuus és változatlan összetételű maradt. A dél-borsodi Mezőség - a piackörzet - falvainak többségében volt ilyen a lakosság társadalmi képe a 18. században, hasonlóan Miskolchoz. A fazekasok északról délre történő folyamatos vándorlása és beköltözése nem érte el Mezőcsátot, nem jártak oda vándorolni a sárospataki, gömöri mesterlegények. Mezőcsát fazekassága tehát a 17. századi, a hódoltság északi felében általánosan kimutatható magyar fazekasság örököse, annak idegen hatástól mentes továbbéltetője volt a 20. század elejéig. Egyediségét, különállóságát, kiérlelt ornamentikáját több évszázadon keresztül belső - hirtelen változást hozó külső hatásoktól mentes -, saját törvényszerűségei szerinti alakulásának köszönhette. Földrajzi zártsága, társadalmi hierarchiájának statikussága miatt nem következett be a parasztkerámia korszaka, hiszen nem változott meg a vásárlóréteg, a mesterséget fenntartók ízlése (64-66. kép). 66. kép. Miskakancsó, Mezőcsát Tiszafüred (HOM 53.17.1. itsz.) Nyugatról zárja le a regionális stílusegyüttcst. Debrecenhez és Miskolchoz képest több, Mezőcsáthoz viszonyítva egy generációval fiatalabb fazekasközpont volt. Az ólommázas edények készítésének kezdete az 1820-as, 1830-as évekre keltezhető. A füredi mázas fazekasságot megteremtő mesterek többsége származott Miskolcról, vagy tanult az ottani fazekascéh valamelyik mesterénél hosszabb ideig. Elsőként 1815ben Fitzere Jánosról van adatunk, aki Miskolcon legénykedett és Hejőcsabán született. 1834 körül alapított műhelyt Nagy Antal, aki a már említett Debrecenből Miskolcra költözött kontár mester fia, Fitzere János mostohagyereke volt. 1826-ban szerepelt először a