Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS A miskolci, sőt a közép-tiszai kerámiastílus történetére általában elmondható, hogy a kutatás későn figyelt fel rá. Különösen érvényes ez a megállapítás a korai mázas korszakra, melyről csak az utóbbi néhány évtizedből van szakirodalmi említés. Jellemző, hogy Szendrei János, Miskolc város több kötetes történetének kitűnő szakírója, akinek az 1880-as évek végén és az 1890-es években rendszeresen jelentek meg stílustörténeti publikációi a Művészi Ipar című folyóiratban, sem a mezőcsáti, sem a miskolci, általában jószerint semmilyen népi kerámiáról nem tett említést." Ugyanezt mondhatjuk el a Malonyay Dezső által szerkesztett népművészeti kötetről is.

3 Ez érthető is, hiszen ekkortájt még nem kezdődtek el a nagy váraink régészeti feltárásai, a publikációk alapvetően a magángyűjtemények anyagára épültek, s ezek többnyire fajanszedényekből álltak, a kutatás homlokterébe az ólommázas fazekastermékek még nem kerültek be. Ez alól csupán a gömöri készítmények voltak kivételek. A miskolci fazekascéh történetéről azonban mégis Szendrei János tett közzé adatokat először a várostörténeti munkájában. Az 1950-es évek elején Voit Pál az egri várból előkerült zöld mázas, reneszánsz virágdíszű, feliratos kályhák készítőjének keresése közben jutott el a miskolci fazekasság vizsgálatáig.

4 A tanulmánya megírásakor felkérte Marjalaki Kiss Lajost, a miskolci múzeum munkatársát, hogy több évtizedes levéltári kutatásainak kijegyzéseiből gyűjtse össze az ő számára a fazekasságra vonatkozókat. O elsősorban a különböző célból készített összeírások névanyagát, valamint a miskolci levéltárban lévő Városkönyvnek és a város Számadáskönyvének adatait használta fel. A miskolci fazekasság kutatásának történetét vázolva kissé hosszasabban és részletesebben kell említést tenni Domanovszky Györgyről, aki a mezőcsáti fazekasság történetét dolgozta fel.

5 Ez a munka nemcsak azért érdekes a számunkra, mert példaértékűen mutatta be az addig jóformán ismeretlen fazekasközpontot, s még nemcsak azokért a módszertani újdonságokért, amelyeket alkalmazott, hanem az abban felvázolt, máig ható feltételezése miatt, amely az ún. közép-tiszai stílusra vonatkozott. Eszerint a stílusegység központjai egyféle lineáris átadás-átvétel folyamán alakították ki saját díszítőhagyományaikat, s mivel a hitelesen miskolci edény olyan kevés, hogy abból nem lehet meghatározni a sajátosan miskolci stílust, annak ellenére, hogy a debreceni céh írásos dokumentumai nem támasztják alá az elképzelését, az edények díszítéseiben mutatkozó hasonlóságok alapján Debrecent mint egyfajta anyaközpontot jelölte meg. Ez a véleménye általánosan elfogadottá vált, s máig él. A színtelen ólommáz alatti színes, növényi díszítésű korai töredékek vizsgálata is az 1950-es évek végén került előtérbe a régészeti szakirodalomban, elsősorban Soproni 2 Szendrei J., 1904., 1892. 13-34., 1891.73-96. 3 Malonyay D., 1922. 4 Voit P., 1954. 30. 5 Dornanovszy Gy., 1953.