Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
DÍSZÍTÉSI HAGYOMÁNYOK, STÍLUSPERIÓDUSOK A CÉHES KORSZAKBAN
edénytöredék egészíti ki a miskolci származású tárgyak számát. Néhány edényt találtunk még, melyek stíluskritikai alapon feltételezhetően miskolci készítmények. A céhes korszak utáni fazekasságnak számos terméke került múzeumba, ezekről később szólunk. A miskolci céhes fazekasság stílusának megközelítésére alkalmazott módszerünk és kiindulási pontunk az volt, hogy minden bizonnyal több Miskolcon készült tárgy van a gyűjteményekben a jelzetteknél. Kiemeltük a tárgyegyüttesből a piackörzetben gyűjtött közel egykorú edényeket és ezeket összehasonlítottuk a jelzetekkel abból a meggondolásból, hogy így meghatározhatók lesznek bizonyos közös formai, díszítéstechnikai, színhasználati, vagy ornamentikái stílusjegyek. Egy-egy mester, ill. fazekascsalád műhelyének, stílusának elemzésekor látjuk, mennyire kimutatható a termékeken annak a műhelynek a stílusa, ahol a fazekasmesterséget tanulta (a tiszafüredi Katona dinasztia tagjai a Rajczy műhely vonatkozásában, vagy Kosik István miskolci származású mester edényeinek egyedisége Debrecenben). Ha ez az egyes mestereknél így van, így kell lenni az egymással hosszú ideig kimutathatóan szoros kapcsolatban lévő központok között is. Ezért vizsgálat alá vettük a miskolci céhes kapcsolattal rendelkező, a mázas kerámiát meghonosító tiszafüredi mestergeneráció készítményeit, a korabeli mezőcsáti, sárospataki, gömöri és természetesen a debreceni edényeket. A 18. század végéről és a 19. századból ránk maradt miskolci edényeket három csoportba sorolhatjuk: 1. fehér alapon színes, írókázottak, 2. egyszínű, applikált díszítésű, 3. barna alapon ecsetes festésűek. 1. A sárgásfehér alapra írókával kontúrozott, növényi díszű kerámiák egyértelműen a hódoltság kori írókázott díszítésmód örökösei, kései utódai. 1969-ben a tapolcai vízműnél végzett le-letmentés során került elő egy fél tál (46. kép). Csontszínü alapon narancssárga, lapos pereme van, fehér pöttyözéssel. Alján egy barna kontúrozású, tulipános virágtő fele látható, amely emlékeztet egy tiszafüredi tál öblén lévő virágtőre. 355 A virágbokor balján látható két szám (18) jelzi, hogy a 19. században készült. 356 A 19. század első feléből a legtöbb datált edény Sárospatakról maradt ránk, s ezek kivétel nélkül mind a korábbi, hódoltság kori stílus örökösei. Román János több, ebből a korszakból való hasonló színvilágú edényt közölt. Külön is meg kell említenünk néhány céhremeket. Két céhkanta is maradt meg, mely fehér alapfestésű és a domborműves díszítést zöld, vörös és barna színekkel megfestették. Az elsőt 1838-ban, fia inasságból 46. kép. A tapolcai vízműnél felszínre került féltányér (HOM 73.33.1. Itsz.) 355 Kresz M., 1991/a. 214. kép 356 HOM., 73.33.1. Itsz.