Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Inasok
Jó lenne tudni, hogy az említett városok fazekascéheiben hány miskolci legény járt a vándorlásai során. Annyi azonban ezekből az adatokból is látható, hogy egy nagyon erőteljes északról dél felé történt vándorlás tapasztalható. Ékesebb bizonyítéka lehet-e ennek annál, minthogy a miskolci fazekascéh legénylajstroma 1771-ben az első néhány lapon szlovák nyelven íródott? 1768-ban is, de a céh története alatt a Miskolcon dolgozó fazekasok között mindig sok volt a (neveik alapján) felvidéki, szláv származású. Ezt az északról délre tartó vándorlást Román János is kimutatta Sárospatak vonatkozásában természetesen oda elsősorban Ungvár és Munkács felől érkezett a legények többsége. 284 Ő jegyezte meg azt is, hogy a vándorlás Miskolc és Ónod vonaláig tartott. Ha ezeket a tényeket kiegészítjük a miskolci mesterek és landmajszterek vándorlásának adataival, 285 akkor meg kell állapítanunk, hogy Miskolc fazekassága a 18. századtól fokozatosan északi hatás alá került, ami egyrészt Gömör és Kassa felől, valamint Ungvár irányából mutatható ki legerősebben. Inasok Legrészletesebben mind a céhlevelek, mind pedig a céh iratai a mesterség megtanulásának és a remeklésnek a körülményeit taglalják. Az 1767-es kiváltságlevél negyedik artikulusa kimondja, hogy mindazoknak, akik inasok akarnak lenni „Elsőbbenis a czéh előtt becsületes Születésének levelét benyújtani az után bé álló pénzt, két forintot, valaminthogy kitöltött három Inas Esztendői után, a midőn tudniillik fel Szabadul, ismét két forintot a Czéh ládájában a végre le tenni tartozni fog, hogy a Czéh a szokott fel Szabaduló Levelet maga Pecséttye alat neki ki adgya". 286 Azután részletesen leírja az inasnak járó szabadulóruhát. Pár hónap múlva a pótrendeletek első pontja lehetővé tette a ruha pénzben való kiváltását. Nem tudni pontosan, hogy a két befizetendő forint belépő és felszabadító pénzt már akkor, vagy - amint a javítás mutatja - valamivel később változtatták 9 márjásra. 287 A pótrendelkezések második pontja pedig előírta az inas melletti 24 rénes forintig való kezességvállalást, így próbálván útját állni az inasok elszökdösésének. 1824-től már azt is megkövetelték, hogy a fenti összeget előre tegyék le a céh kaszszájába. Ezt csak abban az esetben engedték el, ha a mester maga vállalt kezességet az inasért. Ha megszökött az inas, akkor neki kellett a pénzt kifizetnie. 288 1792-ben az articulus 4. pontját tovább egészítették azzal „hogy esztendőben Kétszer ugy mint tavaszai és őszei az inasok viszszi taltassanak az iránt minemű ellő menetelt Visznek az mesterségben." 289 Erre nyilván azért volt szükség, mert előfordult, hogy a mester kevesebbet törődött az inas szakmai nevelésével, annál inkább kihasználta a ház körül a munkaerejét „és nem Fazekas Inas volt volna hanem többnyire pesztonka és Szolgáló". 290 1817-től már nemcsak a gyerek szülei fizettek az inassá való nevelésért, hanem a mestereknek is kellett 4 forintot, amikor szegődtették, 6-ot pedig a felszabadításkor 2 1 a céhládába tenni. 1845-ben az iskola levélben kérte meg a céheket, hogy állják útját annak a folyamatnak, hogy az inasok nem járnak el az oktatásra. Rendeletbe foglalták, hogy 284 Román J., 1955. 15. 285 Bodó S., 1978. 263., 265. 286 HOM HTD. 79.4.1.4. 287 HOM HTD. 79.4.1.3. 288 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 128. 289 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 81. 290 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 105. 291 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 118.
