Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A MISKOLCI FAZEKASIPAR CÉHES KORSZAKA 1768-1872 - Miskolci fazekascsaládok
A legkevésbé kedvelt tisztség a céhszolgaság volt, amit mindig a legfiatalabb mesternek kellett elvállalnia. 1815-ben még kétéves volt a céhszolgaság, amiből egyet 10 forinttal megválthattak. 219 Mivel azonban túl hosszú volt a szolgálat, a felvett új mester pedig több mint 2 évenként egy, gyakran éveket kellelt várniuk a céhszolgaságra, s már gyakorlott mesterként került rájuk a sor. Ennek következtében egy évre rövidítették a szolgálóidőt, meghagyva a megváltás lehetőségét. A tisztújítást követő kötelező vendégséget, lakomát 1828-ban törölték el. 220 1873-ban a céh feloszlatása után megváltoztatták a tisztségviselők elnevezéseit, elnökre, alelnökre, pénztárosra, ifjú mesterre és békéltető bíróra. 22 Csupán a jegyzői tisztség neve maradt változatlan. A következő évben azonban ismét a régi nevükön kerültek be a tisztségek a Protocollumba. 222 Miskolci fazekascsaládok Miskolcon is öröklődött családon belül a mesterség. A legtöbb fazekascsalád két generáción keresztül dolgozott Miskolcon, a háromgenerációs családok legfiatalabb tagjainak többségéről tudjuk, hogy kitanulta a mesterséget, de az iratokban nem bukkan fel később a neve, vándorlása során valahol máshol telepedett le. Gyakori, hogy vándorló testvérpár érkezett a városba. Őket csak akkor említem külön meg, ha beléptek a céhbe és Miskolcon dolgoztak, a továbbvándorló legény testvérpárokat nem. Kevés esetben - gyakori neveknél: Tóth, Kiss - semmiféle utalás nincs arra, hogy rokonok, vagy családtagok volnának a mesterek és legények, ezért akkor sem sorolom fel őket, ha több van belőlük. (Az adatok a Számadáskönyvből, a mesterlajstromból és a Protocollumból valók. Csak a máshonnan szerzett információk kapnak említést.) Barta: 3 Barta Ferenc nevü mester volt. Az idősebbet 1814-ben vették be a céhbe. 1834-ben szabadította fel a fiát, aki 1835-ben lett mester. Az 1851-ben céhbe lépett Barta Ferencről nem tudjuk, hogy az ő leszármazottja lenne. Bodnár. 3 mestert hívtak így. Bodnár András a céhet alapítók egyike volt, az utolsó adat 1796-ban van róla. 1792-ben lépett a céhbe a fia, Bodnár György. Fennmaradt a végrendelete 223 1 8 1 8-ból, amely tanúskodik arról, hogy a fia volt ifjabb Bodnár György, akit ugyanabban az évben vett be a céh, és 1829-ből van'az utolsó adatunk róla. Györgyei vagy Görgei: az egyik legnépesebb fazekascsalád volt. A céhet alapító idősebb mesterek közé tartozott a családfő, Görgei Márton. Idősebb fia, János 1770-ben, a középső, Márton 1744-ben, a fiatalabb, Mihály 1775-ben lépett a céhbe. Egy adat van bizonyos Görgei Józsefről, akit 1803-ban 3 forintra büntettek, de nem tudjuk, rokonok-e, sőt azt sem, hogy mesterként vagy legényként büntették-e? Talán valamelyik testvér fia lehetett. Gyöngyösi: Két mestert és egy legényt hívtak így. Gyöngyösi Péter legényt 1791ben büntették, majd ugyanebben az évben elhagyta Miskolcot. Talán a rokona volt Gyöngyösi Józsefnek akit 1811-ben vettek be a céhbe, de már 1803-ban legény volt. (Mindketten miskolci születésűek és itt is tanultak). Gyöngyösi József izgága ember volt, többször kilépett a céhből, majd visszatért, az utolsó említése 1838-ból való. Fiát, Gyöngyösi Jánost 1831-ben szegődtette és szabadította, 1838-ban vették be tagnak. Hegedűs: 5 mester és legény volt ilyen nevü. Köztük rokonságot egyértelműen kimutatni nem lehet. 1770-ben vehették fel az 1771-ben céhszolga Hegedűs Andrást. 219 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 113. 220 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 97. 221 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 192. 222 HOM HTD. 79.4.1.1. Protocollum 194. 223 Bodgál F., HOM NA: 354.
