Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A 18. SZÁZAD KERÁMIÁJA

város határában található agyagfélékkel és festékekkel: véleménye szerint készíthettek őket ottani anyagból is. Talán egy erre vándorló fazekaslegény készíthette. Ellentmond a borsodi készítésnek, hogy ennek a stílusnak a vidékünkön semmiféle folytatása nincs, az elemek (vö. Sohán Pál Hont megyei edényeket bemutató képeivel), a színezés (nagytál rajza a Malonyay-féle kötetben),

1 4 főleg a kompozíció északabbra mutat. A 18. század második felének miskolci vagy Miskolc környéki fazekasságát három, tulajdonképpen ép edény reprezentálja, melyek közül kettő földből került elő. 1786ban készült egy szerény díszü bokály, amely Szendrőládról (Borsod m.) került a Herman Ottó Múzeumba. Erős sárga alapfestésen zöld és barna körbefutó csíkok közt két szembefordult írókázott ív látható, melyet kisebb ívek és köztük kis vonalkák díszítenek (41. kép).

185 Fontos részlet a cakkozott ív, mert ugyanezt a motívumot láthatjuk a Néprajzi Múzeumban lévő nagytál virágainak szirmaként, a színházi leletmentéskor előkerült tányér széldíszeként is, sőt, a fazekascéh legénytársaságának 1771-ben készült díszes szabályzatán.

186 Majdnem pontos mása Gelejről (református kisnemesi falu Dél-Borsodban) került a Magyar Néprajzi Múzeumba, 1787-ből. 43. kép. Bokály- és tálábrázolás a fazekaslegények társaságának szabályzatán 1771-ből (HOM HTD 76.13.1. Itsz) Datálatlan bár, de az egyező színek és a forma, valamint a növényi ornamens alapján is minden bizonnyal egyidős párja egy 1971-ben Miskolc belterületén a Szinva medrében talált bokály (42. kép). Egyszerű, alig egy pár levéllel díszített háromágú virágtő, pontosabban gránátalmatő virít a füllel szemben, a három virág között egy-egy 184 Malonyay D., 1922. XXIII. tb. 185 HOM., 53.1433.1. Itsz. 186 HOM HTD: 76.13.1.