Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A 18. SZÁZAD KERÁMIÁJA

pontrozettával. A bokor aránya, rajza nemes, a kompozíció és a gránátalma több régi hímzésen is látható. A virágtőnek majdnem teljesen direkt megfelelője látható a bárándi református egyház híres úrasztali edényeinek egyikén 1793-ból.

1 8 A bokályforma nem idegen a régió fazekasságától. Hogy Miskolcon is készítették, egy ábra is hitelesíti: az 1771-ben megalakult Fazekas Ifjú Legénytársaság szabályzatát díszes keretbe foglalták. Ezt a szabályzatot zárja le a pecsétet közrefogó két heraldikai oroszlán, melyek közül az egyik mellső mancsában egy ilyen világos bokályt láthatunk (43. kép). A Néprajzi Múzeumban több 19. század első feléből származó mezőcsáti bokályt őriznek, melyeknek ugyanilyen erős sárga az alapszínük. Figyelemre méltó a bokály füle mellett két oldalt lévő függőleges levéldísz: ez a hullámos inda, az íveinek öblében írókázott vonalakból álló füzérrel a tiszafüredi kerámiák egyik legjellegzetesebb, legtipikusabb dísze lett a 19. század második harmadától. 44. kép. Félkész kiskorsó. Sajó-parti lelet 45. kép. Barna, mázfoltos kiskorsó (18. század vége, 19. század eleje) Deák téri lelet (17-18. század) (HOM53.296.1. Itsz.) (HOM 53.295.1. Itsz.) Hogy nem véletlen a miskolci lelőhely, azt egy egészen kisméretű butykoskorsó is bizonyítja, mely Miskolc szélén a Sajó folyó medréből került elő, s az egyetlen miskolci (nem a diósgyőri várból származó) félkész termék - máz nélküli, zsengéit - mely a füle hiányát nem tekintve ép darab (44. kép).

189 Különös figyelmet érdemel, hogy fehérre égő agyagból készült, akárcsak a Deák téren talált barna mázfoltos kis butykoskorsó (45. 187 HOM., 73.29.1. Itsz. 188 Domanovszky Gy., 1981. 3. kép 189 HOM., 53.296.1. Itsz.