Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Sötét alapozású írókás edények
szeti emlékeiben egyetlenegy ilyen darab sincs. Tehát a 16. században a falvakban nem használtak ilyen díszü edényeket. Az azonban mindezek ellenére sem bizonyos, hogy a török hódítást követően, annak hatására alakult ki ez a kerámiaművészet. Nehezen lenne elképzelhető, hogy az egyéni rajzú, reneszánsz ornamentikát és ábrázolásmódot alkalmazó Miskolci Mihály, valamint az egri és az ónodi vár számadása szerint is keresett mestertársai nem készítettek díszített edényt. Számos fazekasközpont bizonyítja, hogy a fejlett csempekészítést legalább olyan magas színvonalú edénykészítés és díszítés kísérte. Érdemes visszautalni az összeírások neveire: Miskolcon minden agyagiparos Fazekas nevet viselt, de Diósgyőrben a 16. század közepén több Tálas is élt. Tálnak a darabjai a várban előkerült félkész termékek is, 151 amelyek azt bizonyítják, hogy a várban vagy a közvetlen környékén működött fazekasműhely. A miskolci fazekasok az összeírások és a Városkönyv alapján is magyarok voltak. Az alkalmazott színekben, technikában és ornamentikában kétségtelenül kimutathatóak olasz reneszánsz és keleti elemek, ezek azonban nem egyedi jelenségek ebben a korban Magyarországon. A velencei és német hímzésmintakönyvek, az itáliai brokátok már a 15. században általánosan ismertek voltak, és nemcsak a leggazdagabbak körében. A perzsa-török díszítőelemek az iparművészeti tárgyak és a textíliák révén szintén jelen voltak már a 15. századi Magyarországon. 1449-ben pl. szerződés biztosította a török kereskedőknek azt a jogot, hogy a dél-magyarországi városok piacain eladhassák az áruikat. 152 A reneszánsz meghonosításában és terjesztésében Mátyás udvarának játszott szerepe közismert. Ez a nagy mennyiségű, a köznép szintjén is megjelenő olasz és keleti iparcikk hozhatta létre azt az ízlésváltozást, azt az igényt, amit a kerámia vonatkozásában ez az ólommázas, írókás kontúrú, növényi díszü kerámia elégített ki: ez ugyanis olcsó, s így megfizethető volt azok számára is, akik az olasz fajanszot, a török kerámia- és fémedényeket nem tudták megvásárolni. Ez lehetett az az ok, ami miatt ez a díszítőstílus ilyen nagy területen, szinte egy időben elterjedt. Kialakulásának nagy valószínűséggel nem volt direkt kapcsolata Magyarország török megszállásával: az ízlés, a stílus megszületése korábban, a katonai hódítástól függetlenül történt. 153 Még nehezebb a stilus földrajzi elterjedtségének határait megrajzolni, valamint a fennmaradás időbeli koordinátáit megjelölni. Az elsőnél külön kell választani a technika, a színek és a motívumok alkalmazásának határait. Magyarországot tekintve ez nem olyan nehéz, hiszen az ásatások során felszínre került leletek tanúsága szerint ez a kerámiastílus a volt Hódoltságban, ill. annak peremterületein volt jelen: a Szeged-Pécs-Balaton-Esztergom-Rimaszombat-Kassa-Debrecen sőt Kolozsvár által határolt vidéken. Ez a vörösbarna-zöld növényi motívumot, ember- vagy állatalakokat ábrázoló kerámiaművészet azonban Európa több országában jelen volt a 17-18. században. Elsősorban égetéstechnikai okok, máz- és festékbeszerzési nehézségek determinálták ezeknek a színeknek az alkalmazását nem sokkal az ólommáz elterjedése után. A fazekasok által használt kemencék égetési hőfoka korlátozott volt, a természetben bányászható anyagokból az adott technikával ezeket a színeket lehetett kinyerni. Dániában, 154 Svájcban, 55 a Rajna alsó folyásának vidékén, Westfáliában, Holsteinben, Hessen tartományban, Felső-Ausztriában készültek hasonló technikájú és színezésű edények a 17-18. századból. 156 A motívumok 150 Szabó K., 1938., Csalogovits J., 1937., Pusztai T., szíves szóbeli közlése. 151 Diósgyőr, 75.80.55. Itsz. 152 Ember M., 1980. 23. 153 Soproni O., 1981. 27., Balogh J., 1990. 515. 154 Bossert H. Th. 1952. 10. tábla 155 WyssR. L. 1966. 156 Meyer-Heisig E., 1955., Stephan H-G. 1987., Vosgerau H-G. 1993.
