Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)
A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Növényi díszű, világos alapú edények
tál jóval korábbi a Néprajzi Múzeumban őrzött 60 cm átmérőjű párjától (18. kép). A két tál díszítményének szerkezeti hasonlósága szembeötlő: az edény formáját figyelmen kívül hagyja, egy tőből indul a több szárból álló egyetlen hatalmas virágcsokor. A rajzoló szimmetriára törekedett, de nem merev, nem tökéletes a szimmetria, s ez mozgalmassá teszi a díszítést. 18. kép. Nagytál (17. század második 19. kép. Szarvasos nagy tál (17. század második fele, 18. század eleje) (NM 54.407.1. Itsz.) fele) (Diósgyőr 53.695.1. Itsz.) E másik nagy tál pontos készítőhelyét éppen úgy nem ismerjük, mint az előzőét, a Néprajzi Múzeumba az Iparművészeti Múzeumból került. Kresz Mária és István Erzsébet stíluskritikai szempontok, elsősorban az előzőleg bemutatott tál alapján lokalizálták Miskolcra. Az olaszkorsóból kinövő virágcsokor motívumai ugyan határozottan emlékeztetnek az előző táléra, de nem olyan szép rajzúak. A szárak áthúzgálásából egyszer egyik oldalt vonalkázás lett, másszor váltakozó színű pontok és köztük vesszőcskék alkotta szárrá vált. A középen sötétbarna vonalakkal függőlegesen kettéválasztott tulipánokból (melyeknek párhuzamai a pásztói oskolamester ház madaras tálján, 106 illetve a Néprajzi Múzeum középkori, szintén Miskolcra lokalizált bokályán látható 107 ) gúnyolódó arc lett, és a három nagy virág sem igazán finom munka. Eltérnek a színek is: hideg, zöldesfehér alapra festették a sötétebb barnát, mellettük vörösessárgát és olivazöldet használtak. Fenekén - feltehetőleg a készítésnél későbbi, már égetés után bekarcolt próbálkozások: kétfejű sas címerrel és egy 1780-as évszám. A növényi díszítésű edények között több feltűnően nagy méretű is akad (egy emberalakos tál pl., amelyiken az ember szájából nő ki a virágos-leveles szár). 108 A Herman Ottó Múzeum helytörténeti kiállításának egyik legszebb darabja az a tál, amelyiken egy jobbra néző szarvas látható. A szarvas háta fölött és körülötte lévő növényi ornamens elemei a díszítmény kiforrottságát sugallják, a felülnézetű rózsák már-már naturális megfogalmazása a stílus felbomlását sejteti (19. kép). 109 Talán ló, esetleg szarvas mellső 105 MN., 54.47.1. Itsz. 106 Valter!., 1985. 107 MN., 70.73.63. Itsz. 108 Diósgyőr, 63.1.112. Itsz. 109 Diósgyőr, 53.695.1. Itsz.
