Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században (Officina Musei 8. Miskolc, 1999)

A FESTETT, RENESZÁNSZ KERÁMIAMŰVESSÉG - Növényi díszű, világos alapú edények

lábainak részlete maradt fenn egy másik töredéken (20. kép),

110 és van az említetten kívül is még két emberalakos táldarab a leletek között.

111 Több madárábrázolású töredék is felszínre került. A madarak galambhoz hasonlíthatók, minden esetben balra néznek, előttük és fölöttük virágos ágak hajladoznak. A kompozíció, de még a motívumok is nagyfokú állandóságot mutatnak. A madaras motívum túlnő a tálak alján, felhajlik j a peremre. Egyik legszebb, sajnos restaurálatlan példány Miskolcon a főutcában, az ún. Dadányi-házban került elő. Hasonló tál maradt meg Debrecenben,

112 a pásztói oskolamester házban, de meglepően hasonló - talán kereskedelem révén odakerült példányt közöl Soproni Olivér Belgrádból.

113 Egy igen szép 17. századi tál töredékei kerültek elő a mezőcsáti gyógyszertár alapjainak ásásakor (21. kép).

11 Érdemes összevetni a madár feje alatti boglárt a 20. képen az állat térde melletti motívumtöredékkel. Kiss Károly a töredékek alapI ján elkészítette a szabadkézi rajzolatú kiegészített mását. Az eredeti tál minden kétséget kizáróan 17. századi, a kiegészített viszont a 19. századi madaras csati tálak egy darabja lehetne. A perem dísze, a madár testének vonalkázásai, a galambszerű alak, a szélesedő farok mutatják ezt, ugyanilyen széles farkú madár volt a diósgyőri, 63.1.302. Itsz. tál öblében is. A díszítés szerkezete kétségtelenné teszi az ún. hódoltság kori és a 19. század közepének csati madaras tálai közti kontinuitást (22-23. kép). A figurális ábrázolású edények többségét nem tudjuk teljesen kiegészíteni és restaurálni, a kompozíciós rendjükre jellemző, hogy egyetlen edényen sem mellékalakként, hanem egyértelműen főalakként jelent meg az ember vagy állat. Állandó rajtuk, hogy szájukból vagy csőrükből minden esetben virágos ág hajlik hátra (az emberábrázolásnál is), baloldalt alul pedig nagyobb, önálló motívum (bőségszaru, több példányon boglár, különlegesen szerkesztett növényi ornamens) virít. A korsókon és kancsókon ritkábban alkalmazták a szabadrajzú növényi ornamentikát, hiszen az edény felülete megkövetelte a viszonylag szoros és tudatos felületszerkesztést. A fennálló falú edények töredékei közt egészen kevés ilyet találhatunk. Teljes edényt nem is tudunk belőlük rekonstruálni. Legtöbbször 1-2 leveles virágos ág követi 20. kép. Allatalakos töredékek (17. század második fele) (Diósgyőr 53.688.58., 75.79.74 Itsz. ) 110 Diósgyőr, 53.688.58. Itsz. 111 Diósgyőr, 75.62.57., 75.62.49. Itsz. 112DDM, 1939/131. Itsz. 113 Soproni O., 1981., 52. kép 114 NM, 97.44.9. Itsz.