Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
sörről. 126 A finnek áldozati szertartásaihoz a fürdőházaikban csírázó malátából készítettek sört. A permi és volgai népek körülkerített áldozati berkeikben itták Ukko sörét. 127 A török népek között is ismeretesek a különböző sörféleségek és azok készítésmódja. A mez és viasz szó (bal és avus) a törököknél és mongoloknál már 1200-ban előfordul, s adatunk van arra, hogy a mongol nagykán udvarában nyáron kumiszt, télen mézsert ittak. 128 A baskírok pl. a következőképpen készítették a méhsert: sonkolyra meleg vizet öntöttek, s a leszűrt folyadékba kenyeret tettek. TAGÁN G. is tudósít arról, hogy a baskírok bal-ja magvakból és mézből erjesztett ital. 129 A nemrégiben megjelent RUGYENKO Sz. J. könyve is megemlíti a baskírok méhserfőzését. 130 Mézes vízből főztek és erjesztettek italokat a csuvasok, a volgai tatárok és a cseremiszek is. E népeknél leginkább ünnepi italul szolgáltak. 131 A volgai török népek közül különösen a csuvasok szertartásos szokása az új sör megáldása, s igen sokat készítenek a hagyományos leányünnepeken. 132 A mézsör fogyasztása Európában is évezredek óta szokásos volt. Ősi soron minden nép készített mámorosító, szesztartalmú italokat. A kultúra fejlődését figyelembe véve kézenfekvő feltételezés, hogy a méz szolgált az első szeszes italok előállítására. Erre utal, hogy a méz és a méhsör elnevezése a különböző indoeurópai népeknél nagy hasonlóságot mutat. Ez alapján feltételezhető, hogy ugyanazon alapszóból származik. Az óiráni mid, óind mádhu, görög uév, breton mez, középír medb, óizlandi fnj^r.angolszász meodo, ófelnémet metu, litván medús, lett medus, óporosz meddő, ószláv medr, ukrán mid, fehérorosz med, lengyel miód, szerbhorvát és szlovén med mézsör, méz, ritkábban édesség és édes ital jelentésű szavak egy közös u hangra végződő szóra vezethetők viszsza. VASMER M. és POKORNY J. etimológiai szótárai megemlítik még, hogy nagyon hasonló hangzású egyes finnugor népek, valamint a japánok és a kínaiak méz jelentésű szava: finn mete, lapp miit, mordvin med', kínai mi, japán mitsu. m ez Eurázsiában széles körben ismert, ősi szó jelzi az ital ősiségét is. FORBES R. J. is azt hangsúlyozza, hogy a méhser feltalálása az emberiség őskorára vezethető vissza. 134 A vad méhek mézéből készített ital - SCHRÄDER O. szerint már a prehisztorikus időkben mámorosító ital az indogermánoknál. 135 SCHUSTER M. ide vonatkozóan azt írja, hogy a kelet-európai erdős vidékeken, főleg a Volga vidékén nemcsak a szlávoknál, hanem más, nomadizáló népeknél is széles körben megtalálható volt. A méhser ősi időben meghonosodott Európában is, de a déli területeken inkább a bor volt honos. Európa északi területein azonban a sör volt az általánosan ismert és hagyományos szesztartalmú, mámorosító ital. Azokon a területeken, ahol a szőlőtermesztés nem honosodott meg, házi használatra készítették, és ünnepi italként is fogyasztották. Ez az ősi ital közép- és kelet-európai területen hosszú időn át fennmaradt. 136 Mézsört fogyasztottak a régi nagy kultúrájú népek közül Indiában és Egyiptomban, i. e. 2500 körül 126 Kalevala, XX. 167. vers; KÁLMÁNY L., 1893. 15. 127 KROHN Gy., 1908. 74., 254. 128 HÄMÄLÄINEN A., 1935. 34. 129 BYHAN A., 1926. 887.; TAGÁN G., 1928. 113., 116-118.; TAGÁN G, 1931. 176-177. 130 RUGYENKO Sz. J., 1955. 133. BYHAN A., 1926. 760., 874., 897. 132 VÁMBÉRY Á., 1885. 544-545., 578-579., 671.; A csuvasok, a baskírok és a tatárok mézsörfogyasztására utal MAURIZIO A. (1933. 54.) is. 133 POKORNY J., 1954. 707.; VASMER M., 1955-1958. II. 110.; Vö. még PAULY-WISSOWA, 1932. 1297.; SCHRÄDER O., 1901. 85. 114 FORBES R. J., 1956a. 277-281.; FORBES R. J., 1956b. 139-141. 135 SCHADER O., 1901. 85-87. 136 PAULY-WISSOWA, 1932. 1297-1299.
