Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉZESKALÁCSOSSÁG
már négy különböző sört ismertek. 1 7 ZOROASTER könyvei is ismerik már a mézből készített italt, s azt különösen gyermekágyas asszonyoknak javasolják. 13 Víztelen hazájukban, a szőlő megismerése előtt a görögök is nagyon kedvelték. A homéroszi időkben s még inkább később azonban már barbár italnak tartották a vízzel hígított, mézből készített italt. 139 Homérosz két főművében is igen gyakran emlegeti a p.é-0-v-t, 140 az igen erős mámorosító italt. Egyes görög írók feljegyezték más, korabeli népek életét, szokásait. ARISZTOTELÉSZ pl. leírja, hogy az illírek mézből szeszes italt a következőképpen készítettek: a lépesmézre meleg vizet öntöttek, majd kinyomták belőle a folyadékot, amelyhez még vizet tettek. Ezt a folyadékot agyagedényekbe öntötték, vagy hosszabb időre fából készült tartóedényekben tárolták. Régi feljegyzések utalnak a szkíták mézből erjesztett, mámorosító hatású italára is. 141 Priskos retor a hunok mézsörfogyasztásáról hozott hírt. Attila udvarában a főemberek és a követség tagjainakyja^r-t szolgáltak fel, míg a szolgák árpából főzött italt kaptak. 142 A rómaiak vendégeiket és az örök városba bevonuló triumfátorokat mézes itallal kínálták. A sokat emlegetett mulsum azonban nem mézsör, hanem mézes bor, amely két rész borból és egy rész mézből készült. A mézes bor mellett azonban a rómaiak is ismerték a vízzel hígított, mézből erjesztett mézsört, amelyet leginkább hidromeli-nck vagy aqua mulsa-nak neveztek. A rómaiak mézsörismeretét és mézsörkészítését főleg a gazdasági kérdésekkel is foglalkozó íróik munkái őrzik meg számunkra. COLUMELLA leírja pl. a méhsörkészítés több módját, közöttük a hosszú időre tárolható italt is. 143 DIOSCORIDES a hidromel előállítását a következőképpen javasolja: egy rész mézet és két rész régi esővizet kell összekeverni, s a napon tartani. 144 PLINIUS Históriáé mundi 14 ' és PALLADIUS De re rustica című munkájában 146 ugyancsak leírja a hidromelite előállítását. A méhsernek az európai klasszikus kultúrák mitikus és babonás szokásaiban is i 147 szerepe volt. Mint a terminológia ismertetésénél utaltunk rá, a mézsör az indogermán népeknél is ősi idők óta ismeretes. A met elnevezés is arra utal, hogy az együttélés korában már ismerhették a nyelvcsaládhoz tartozó különböző népek. 148 SOODER M. a svájci méhészkedésről nemrégiben írott kitűnő munkájában a következőket írja: Korábban nálunk is ismeretes ital volt a met, s mind a „tárgy", mind a szó nagy múltra tekint vissza. A met szó megfelelője minden indogermán népnél ismeretes, s mindezeknél mézet vagy mézből készített, alkoholos italt jelent. Eredetileg ünnepi ital volt. A XII. század folyamán a Rajna vidékén is még az udvari nép itala volt, s később a városi polgárok és parasztok hagyományozták tovább. A középkorban Svájcban is jól és széles körben ismerték, s egyes területeken megmaradt a legújabb időkig. Bajor- és Poroszországban, valamint Ausztria 137 LIPS J., 1958. 221.; MAUR1ZIO A., 1933. 50. 138 SŐTÉR K., 1908. 17. 139 PAULY-WISSOWA, 1932. 1297-1299.; MAURIZIO A., 1933. 49-50. 140 Iliász, VII. 471., IX. 469.; Odüsszeia. IV. 746., VII. 179., XII. 362. stb. 141 PAULY-WISS0WA;1932. 1297. 1,2 PAULY-WISSOWA, 1932. 1297.; MAURIZIO A., 1933. 50.; TOLNAI V., (1919. 101-103.) azt hangsúlyozza, hogy a hunok Pannóniában ismerkedhettek meg a mézsörrel. Állítását azzal igazolja, hogy Priszkosz./jíáojnak nevezi a hunok mézből erjesztett italát, s a szó indoeurópai eredetű, s az ital indoeurópai népeknél honos. 143 COLUMELLA: De re rustica. Libri XII. C. 12. 144 DIOSCORIDES: Pedacii Dioscoridis Anzarbaei Opera. Libri V. C. 17. 145 PLINIUS: Históriáé mundi. Libri XIV. C. 17; EBÉRT M., 1927. 39-40. 146 PALLADIUS: De re rustica. Libri VIII. C. 7. 147 L. ide vonatkozóan PAULY-WISSOWA, 1932. 1304-1310. 148 WEINHOLD K., 1856. 154.; ERICH O. A.-BEITL R., 1955.87.771.
