Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS PÁSZTORKODÁS

Igen sok tévedésre, pontosan téves értelmezésre adott lehetőséget a szilaj és rideg szavunk HERMAN-GYÖRFFY gyártotta 'külterjes, extenzív' jelentésével értelmezték a 16-18. századi adatokat, amelyek eredeti jelentése ilyen módon megváltozott, sőt elferdült! Ezért is javaslom ismételten helyettük az egzaktabb külterjes vagy extenzív pásztorkodás kifejezésének használatát! Legeltetés és takarmányozás Az egykori Debrecen környéki szarvasmarhatartás takarmányozásáról BALOGH István 1965-ben a következőket írta: „A rideg szarvasmarha ... takarmánya a lábon hagyott tengeriszár, rétek, erdők avarja, a hó leesése után szalma vagy rossz réti széna volt" (BALOGH 1965: 373). Az idézet többféleképpen értelmezhető: 1. Szigorú teleken a „rideg szarvasmarha" is kaphatott némi rossz takarmányt; 2. ez azonban szándékosan lábon hagyott vetemény, vagy lábon hagyott rétek, ill. erdők avarja volt. Az avar szó jelentésének történeti alakulása is sok hasznos tanulsággal szolgált: Avar szavunk ma ismert jelentése alig másfél száz éve alakult ki, 'elszáradt, lehullott falevél' jelentésére az első adatunk csak 1842-ből ismert. Korábban a 'le nem kaszált, magasra nőtt, lábán maradt növényzetet, füvet, gazt' jelentette (SZABADFALVI 1968). Lássunk idevonatkozóan is egy-két péfdát az igen sokból; első előfordulásakor, 1485-ben Awarfewlde 'elszáradt fű, dürres Gras' jelentésű (TESz I: 201). Az avar legeltetését a 14-15. században BELÉNYESY Márta közismert cikkében (1956:43) is számon tartja. Az említett jelentéssel használta prédikációiban PÁZMÁNY Péter és a prédikátorok között is többen. Thököly Imre követe, Bay Mihály naplójában 1762-re vonatkozóan olvashatjuk: „Mostan is az hadak, mezőkön kalyibákban nyomorognak, hitván avart étetnek, kukoriczát is szűkön kaphatnak..." Az avar szó 'elszáradt fű' jelentését igazolják a korai szótárírók, BARÓTI SZABÓ József, KASSAI József és CZUCZOR-FOGARASI szótára is (1. bővebben SZABADFALVI 1968). Az utóbbi szótár, magyar nyelv szótára 1862ben még így tartotta számon az avar jelentését: „Lábon túlérett, elavult, összeszáradt fű. Különösen sovány, homokos földön, legelőkön termő szénaforma fű, melyet a barom nem kedvelvén, lábon maradt, míg a tél és tavasz viszontagságai le nem törik." Az avara? jelentését pedig így tartja számon: 'avarral benőtt, avaros sovány mező, telek, legelő' (CZUCZOR-FOGARASI 1862: I. 225). Megállapíthatjuk tehát, hogy az avar szó eredeti jelentése egy jellegzetes téli legeltetés szokását őrzi, amikor is vagy nem lévén elegendő takarmány, vagy nagyobb volt az állatállomány s azokat ősztől tavaszig is jobbára természetes növénytakarón, lábon maradt elszáradt gazon, növényzeten kellett eltartani. Hasonló utat járt be a gaz szavunk jelentéstörténete is, ezt is részletesen kifejtettem már említett tanulmányomban. Itt most csak egyetlen nagydobosi népdalt idézek (SZABÓ 1957: 90. Bővebben: SZABADFALVI 1968) a sok jó adat közül: András nap felé az idő Derül, borul minden felől. A havak is megindulnak, De hegyet völgyet betakarnak. Sírnak, rínak a bárányok, Hogy kevés a takarmányok Panaszkodnak a juhászok, De mondja a juhász a gazdáinak, Adjon szénát a bár árnynak. De a gazda olyan csalfa; egyet int,