Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

sen megvásárolták. A sonkolyosok szekérrel jártak s nagy hordókba verték bele s beletaposták a lépeket. A tavasszal és ősszel járó sonkolyosokat arról ismerték meg, hogy hoszszú szárú méhészpipájuk volt. A sonkolyért bordát, kaszát hoztak cserébe. A bordát leginkább februárban, a kaszát kissé később hozták, de csak ősszel jöttek az áráért. A sonkolyosok nyáron fazekakat hoztak és terményért adták el. Utoljára 1944-ben jártak az Erdőháton sonkolyosok. Egyes méhészek azt tartják, hogy az első kaszákat is sonkolyosok hozták be a szatmári területre. A Mezőségen a viaszt Szeben környékéről jövő vándorkereskedőknek, a bostyinásoknak adták el, akik ifj. KOS Károly közlése szerint gyertyát készítettek belőle. Voltak olyan méhészek is a Mezőségen, akik maguk is készítettek gyertyát a méhviaszból.

75 Méhek, méhbetegségek és a méhek ellenségei A méheket a garbolci Juhos Ignác a következőképpen jellemzi: „Ilyen földi lény nincs több még. Okos kis teremtés, ez nem marja meg a másikat, szépen megbékélten élnek. Nem szedi el egymás elől az eleséget." Az idézet igazolja a méhész ragaszkodását a méheihez, még akkor is, ha nem mindenben felel meg a valóságnak. A méhekről, a méhcsalád belső életéről tudásuk eléggé hiányos. Képzelet alkotta teóriáik sok érdekességet rejtenek, bár a kaptáros méhészet hatására újabban kissé megbővült a tudásanyaguk. A kaptáros méhészet sokkal nagyobb lehetőséget ad a méhek belső életének megismerésére, mint a kasos és köpűs méhészkedés. Munkájukkal kapcsolatos kultikus szokások napjainkig megmaradtak. Az idősebb panyolai méhészek nem szerették, ha idegen bemegy a méhesbe, vagy ha megszámolják a kasokat, mert akkor elvesztik a méhészethez a szerencséjüket. Az erdőháti Kishódoson azt mondják, hogy ha elpusztul a gazda, elpusztul a méhe is. Ez a felfogás megtalálható más területeken is. Rábagyarmaton pl. ha a méhesgazda meghal, ajánlatos a halottnak a körmeit levágni, hogy a méhek el ne pusztuljanak. Az új gazda, amikor a koporsót az udvaron felemelik, megemeli a kasokat és kaptárokat.

76 Garbolcon azt tartják, hogy ha méheket adnak el, elveszti a méhesgazda a szerencséjét. Ez az utóbbi szokás Kishódoson is ismert. Az erdőháti méhészek háromféle méhet ismernek: anya, here és dolgozómén. Az anya, vagy mint néha mondani szokták, királynő, egy van a méhcsaládban, csak ha rajzásra készülnek, nevelnek fel többet. Az anyát általában hároméves koráig hagyják meg, utána kicserélik. Az anya legfontosabb és egyetlen funkciója a petélés, a hamar pusztuló méheket új peték lerakásával és felnevelésével kell pótolni. Ha azt tapasztalják, hogy elpusztul az anya, vagy új anya, vagy egy gyenge raj hozzáadásával szokták pótolni. Adatközlőim tudásanyaga az anyák párosodásával kapcsolatban eléggé hiányos. A legtöbb helyen csak azt hallották, hogy az anya életében csak egyszer, a méhlakáson kívül párosodik. A méhcsaládban herére is szükség van, azt tartják, hogy a herék serkentik a mézelésre a dolgozó méheket. A párosodási időszak után a méhek kiverik a heréket a kasból. A méhészek már a kikelés előtt is végzik a herék pusztítását a heresejtek kivágásával. ifj. KÓS K, i. m. 163. MOÓR E, i. m. Ethn, XLIV. 1933. 64.