Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

között kézzel vagy valamilyen súly ráhelyezésével sajtolják ki a viaszt. Ismeretes a viasztisztítás egy másik módja is. Egy vízzel telt teknőbe lejtősen deszkát állítanak. Erre ráteszik a zacskóban levő, felfőzött meleg sonkolyt, s kés fokával nyomkodják ki belőle a tiszta viaszt. A viaszt összegyűjtik és ismét felforralják. Amikor a legjobban fő, leveszik és hagyják az edényben kihűlni. A víz tetején egy darabban, kerek hengerként összeáll a tiszta viasz, míg a salakja a fazék alján a vízben marad. Ugyanezzel az eljárással tisztítják meg a kasok aljára hullott és összegyűjtött viaszrögöket is. A viaszt henger alakú síitekben raktározzák el. A viasz nagy érték a méhész kezén. A kaptárok részére míílépeX préselnek belőle. Fonásnál a guzsaly pálcájára is ragasztanak egy dió nagyságú darabot. A viaszt a sonkolyosok is szívesen megvásárolták és a patikusok is megveszik a méhészektől. A mézet nem mindig pergették vagy csurgatták ki, fogyasztották a lépes mézet is. Garbolcon a lépes mézet - szalonna módjára - kenyérrel is fogyasztották. Kishódoson legtöbbször reggelire eszik. A mézet kiszívják, a viaszt kiköpik. Azt mondják, hogy a fiatal kasok sonkolya olyan mint a harmat. Az idősebb családok lépeit nem fogyasztják, mert annak a sejtjei vastagok, kenyeresek. Azt tartják, aki sok mézet eszik, annak vizet is kell rá innia, „mert beleesik a kólika." A mézet tészták és italok készítésére használják. Készítenek mézespogácsát, mézestormát s főztek mézből pálinkát is. Azt tartják, hogy a mézből nagyon jó bort is lehet készíteni. Egy kiló mézet felforralnak öt liter vízzel, majd ezt ráöntik egy kiló borseprűre. Pár nap múlva forrni kezd s kiforrás után igen jó erős ital lesz belőle. A mézet orvoslásra is felhasználják. A hideglelésben szenvedőt Nagyhódoson több méhhel megszúratják. Gennyes sebre mézestormából és lisztből készült keveréket tesznek. Botpaládon torma helyett hagymával készítik az irakot. Torokfájós embernek mézet kell szopogatnia. A tüdővészesnek egy hétig a kemencében hevített mézestormát kell adni. A mézet, de még inkább a viaszt, a méhészektől vándorkereskedő sonkolyosok is vásárolták. Néhány évtizeddel ezelőtt sonkolyosok Erdélyből és a Keleti Kárpátok vidékéről jártak a szatmári falvakba. A viaszt budapesti és mátészalkai kereskedők is szíve19. kép. A méhek kidobolása. Nagyhódos. Szabadfalvi J. felv. 20. kép. Fából készült mézpergető. Panyola. Szabadfalvi J. felv.