Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉHÉSZKEDÉS

zik. A falnak mindig csak a belső részét tapasztják be. A tapasztás anyaga törekes sár. A Szamosháton a szalmatetős méhest jobbnak tartják, mert nyáron hűvös, télen pedig jobban tartja a meleget. A XIX. század folyamán is alkalmazták a méhesek fedésére a szalmát és a rőzsét.

33 Az erdőháti kelencéket deszkából építették és zsindellyel fedték. A XVII. századból Erdélyben ugyancsak deszkafalú és zsindelyes kelencéről tudósít SZABÓ T. Attila.

34 Kishódoson egy pár évvel ezelőtt még álltak a négyszögletes boronafalú kelencék. A sarkokon túlért a gerendák cilla. A tetejét fazsindellyel fedték. Nagyhódoson kelence, húszharminc évvel ezelőtt, még nagy számmal volt a Kispalád felé eső határban. Botpaládon ácsolt deszkából épített kelence típusú méhesek még állnak benn a faluban, házak végénél levő kertben (4. kép). Évtizedekkel ezelőtt jobbára kinn a határban sokkal több volt még található. Egy idős adatközlöm szerint „aki igazán méhészettel foglalkozott, épített körméhest (kelence) is." A deszkafal ácsolt gerendák, sasok közé van becsúsztatva. Az egymás után becsúsztatott deszkák jól összeillenek. Az ajtaja általában észak felé néz, mert a nap így sütötte jól a méheket. Erdélyben 1836-ban is ismeretes volt a mvfák közé rakott, deszkából épített, zsindellyel fedett méhkelence. 33 Az erdőháti négyszögletes, zárt méhesek teteje minden esetben fazsindellyel fedett, szalmát ezen a vidéken nem használtak a kelencék fedésére. Az Erdőháton a zsindelyes méheseket tartják jobbnak, mert nem tart olyan hűvöset, mint a szalmával fedett. Levéltári iratokban a kelencék elhelyezésére már a XVII. századtól állnak adatok a rendelkezésünkre. A különböző összeírások majd minden várnál, kastélynál és udvarháznál megemlítik a kelencét. A legtöbb helyen a kert egy külön részén, a méhes-kertben állt. Néha azonban a gyümölcsös-, veteményes-, vagy vadkertben találjuk meg. Tokaj várának 1601. évi összeírásában a méhes a virágoskertben állt. A XVII. század közepén Munkácson a vár melletti meggyeskertben,

,7 Sárospatakon a mondolás-kertben,'

8 Alsó Svidniken (Nizní Svidnik, Sáros m.) és Szerencsen

40 a méheskertben álltak a kelencék. 1647-ben Nagyecseden a Fábiánházi-tó mellett, az erdőben állt harminc köpüvel a méhkelence

41 A szamosháti Panyolán a ma is meglevő két kelence közül az egyik kinn áll a falutól néhány kilométerre egy gyümölcsösben - mint fentebb már utaltunk rá -, a másik a faluban, a ház melletti kertben van elhelyezve. Az erdőháti Botpaládon is a faluban áll még két kelence, de korábban, évtizedekkel ezelőtt, a falut körülvevő erdőségek tisztásain álltak. Nagyhódoson a méhesek szintén a falut körülvevő erdőségek tisztásain voltak még három-négy évtizeddel ezelőtt. A kertben, otthon szabadméhest (félereszes méhes) építettek. A Sárrétről GYÖRFFY István és SZŰCS Sándor a rétben, pagonyokon elhelyezett kelencékx'ó\ ír.

42 A sárréti méhes kör alaprajzú, erős, befelé dűlő, magas nádból épített, kétszer-háromszor megkorcolt kerítés volt még a múlt század derekán. A nádfal felső részét egymáshoz is kötötték. A méhesen magas deszkakapu volt, fatörzsből faragott 207. 11 Magyar Gazda. 1843. decemberi sz. Mezőgazdasági nelelejts. 34 SZABÓ T. A., A régi erdélyi köz- és népnyelvből XVI-XIX. sz. Magyar Nyelv XXXVIII. 1942. 35 SZABÓT. A., i. m. 207. 36 TAKÁTS S., i. m. III. 413. 37 MAKKAI L., i. m. 326. 3S MAKKAI L., i. m. 245. 39 MAKKAI L,, i. m. 112. 40 MAKKAI L., i. m. 93. 41 MAKKAI L., i. m. 389. 42 GYÖRFFY I., Nagykunsági krónika. Bp., 1941. 50.; SZŰCS S.; Pusztai krónika. Bp. 1946. 104.