Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
MÉHÉSZKEDÉS
félfákkal. A befelé hajló nádfal tövében helyezték el sorban, nádkötegekre vagy deszkára a betapasztott vagy gyékényből font sisakkal védett gyékénykasokat. Az ajtó mellett belül a kerítésnek kankarékszerű kiágazásából hegyes kunyhót építettek. Ebben, vagy némely esetben a méhes közelében álló kunyhóban lakott a méhész (5. kép). A fent leírt méhest SZŰCS Sándor 1936-ban rekonstruálta egy idős adatközlője elbeszélése alapján. 43 A sárréti méhes, ha anyagában nem is, de lényegében nagy hasonlóságot mutat a Szatmár megyei zárt, kelence típusú méhesekkel s vagy egy primitívebb formájának vagy ősének kell tekintenünk. A nagykun tanyák udvarán elhelyezett méhesek is valószínűleg Adataink alapján némileg körvonalazható a kelence elterjedésterülete. Magyarország területén a Sárrétről, Nagykunságról, Nagyecsed, Panyola, Kishódos, Nagyhódos, Kispalád és Botpaládról vannak adataink. Erdélyben Erdődön, 45 Somlyón (valószínűleg Szilágysomlyón), 46 Kalotaszegen, 47 és Szilágy megye területén 48 és a mezőségi Györgyfalván 49 található meg. Mint részletesebben utaltunk rá, a XVII. század közepétől származó források az Északkeleti Kárpátok vidékén is meglevő kelencékxol adnak hírt. E területen Munkácsról, Husztról, Makovicáról, Sárospatakról és Szerencsről származnak adataink. A 6. képen - eddigi adataink alapján - a kelence elterjedés-területe látható. Valószínűnek tartom, hogy a felvázolt elterjedésterület szomszédságában még sok helyen megtalálható. Fentebb már utaltam arra, hogy a kelence elnevezés a szatmári Szamos- és Erdőháton nem ismeretes. A jelzett területen a zárt, négyszögletes alaprajzú méhest, a többi típusokkal együtt méhesnek, Kishódoson körméhesnek nevezik. A kelence elnevezést az Északkeleti Kárpátok és Erdély területén találjuk meg. A kelence szó eredete nem kielégítő módon tisztázott. CZUCZOR-FOGARASI szótára - igen helytelenül - a görbét, kerekdedet jelentő kel vagy kai tővel veti egybe és a köpük és kasok gömbölyűségével hozza kapcsolatba. 50 MARIANOVICS Milán'"' 1 és KNIEZSA István 52 szláv ere43 SZŰCS S., szíves közlése, melyért itt is hálás köszönetemet fejezem ki. 44 GYÖRFFY 1., A nagykun tanya. NÉ., XI. 1910. 148. „Felemlíthetjük még a méhkelenczet, mely négyszögletes karámféle napraforgóból vagy nádból, benne vannak ászokon s zsuffàX borogatott gyékényvagy vesszőkasok." 45 MÉSZÖLY G., i. m. 123. 40 TAKÁTS S., i. m. III. 413. 47 Z1LAHY Gy., Tájszók. Magyar Nyelvőr XVII. 1883. 526.; MTsz. 48 GAJMOSSY J., Tájszók. Magyar Nyelvőr VII. 1872. 382.; Mtsz . 49 ifj.KÓSK., i.m. 161-162. 50 CZUCZOR G.-FOGARASI J., A magyar nyelv szótára. Pest, 1865. III. 487. 51 MARIÁNOVICS M., A magyar-szláv nyelvviszonyhoz. Magyar Nyelvőr XLVI. 1917.272. a sárréti méhesekkel tartanak rokonságot. 5. kép. Nádból készíteti, kör alaprajzú méhes. Sárrét. Szűcs Sándor után
