Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

jó kút vizet, és azt egy üstben tsendes tűzön mindaddig főzze, valameddig harmad része, vagy valamivel több el nem főj. Hogyha pedig az előbbeni öszveszedett vizes mosadék mézétis hozzá önti az ember, mely felől nem tudhattya, hogy mennyi méz vagyon benne á vízhez képest, hanem tsak az édességérűl tehet ítéletet, tehát ilyenkor a méhsert addig kell főzni, hogy egy kis új tojás benne le ne üllyön, hanem tsak úgy lebegjen abban, hogy annak felső részét, mint eggy ezüst garast, úgy lehessen látni. ... mentül édesebb pedig á víz a' vagy az úgy nevezett virits, annál jobb lészen a' méhser. Mihelyt feikezd a' ser forni, annak sokaságához képest vagy két marok komlót kell belé tenni, amelyet egy darab tisztán megmosott és ruhába kötött kavitssal a' fazék fenekére kell botsájtani és mindaddig benne kell hagyni, valameddig a' méhser el nem készül. A

1 tajtékját pedig lyukas kanállal lékeli szedni, valameddig tsak legkissebbetis tapasztalni lehet rajta: ezután belé kell tenni a' fűszerszámokat, és fél óráig kell benne főzni." Fűszerek közül a következőket említi: komló, száraz zsálya, feketegyopár, betonika, koriandrum stb.

40 A méhserfőzés hasonló receptjét közli többek között GEDDE J., GERGELYFFY A., ZELENA F., FÁY A., PACZEK B., SŐTÉR K., AMBRÓZY B. és ECSEDI I. is.

41 CSATKAI E. híradása szerint a soproni mézeskalácsosok is egy rész mézhez, két rész vizet tettek, csillagánizzsal felfőzték, kihűlés után átszűrték, hordóban tárolták, és kiméréskor vízzel és jéggel hígították.

42 A mézsörkészítés másik módjánál nem színmézből főzik a sört, hanem abból a mézes vízből, amelyet a méz kicsorgatása után a sonkolyra öntöttek. Az 1792-ben Debrecenben megjelent CSATI SZABÓ Gy. méhészkönyvében a következőket olvashatjuk: „A

1 fellyebb megírt mód szerént, a' sonkolyra töltetett meleg, de nem forró víz, rajta lévén tizenkét órákat magában foglaló ideig; annakutána ismét, a' melly az edényben vagyon, botsáttassék le különös edénybe ... Eképpen, azon Méh-sernek készítendő vizet, töltsd fel az arra rendeltetett alkalmatos üstbe és még fen nem forr, bátran tüzelhetsz alá, de reá vigyázz; hogy mihelyt fel-forr, és tajtékozni kezd, a' tűz is lágyabb légyen alatta és a' tajtékot mind addig szedjed, arra való alkalmatos szitával, valameddig egészen el nem fövi azt. Ha már a' tajtékját el-fötte, hordassék-ki az üstből tiszta edénybe, vagy hordóba, azokban meg-hülvén, és tisztáltatván; szedje le az ottan is á magának tsinált seprejéről szép gyengén, hogy fel ne zavarodjék; úgy lész állandó, és szép tisztán meg-maradó..."

43 Hasonló eljárásokra utal CZÖVEK I. méhészkönyve is.

44 RODICZKY J. is említi, hogy a rozsnyóiak a nyers mézet fonott kosarakba rakták, kicsurgatták, s a lépre (Nachsamen) langyos vizet öntöttek, s abból főzték a mézsört.

45 Egy 1601. évi körmöcbányai rendelkezés is ilyen eljárásra utal.

46 Ez a mézsörkészítő mód a debreceni mézeskalácsosok gyakorlatában a XX. század elejéig fennmaradt: A lépesmézből a mézeskalácsosok maguk szűrték ki a mézet oly módon, hogy egy felül nyitott s a fenekén lyukas hordóba tették bele. Amikor kicsorgott a méz, elzárták alul a lefolyónyílást, s egy vedernyi vizet öntöttek a hordóban levő sonkolyra. A mézes vizet egy nap múlva eresztették le. Ezt a folyadékot Debrecenben nahzámnak nevezték, s mézsör főzésére használták fel.

47 Komlóval 40 KALÓ P., 1816.283-285. 41 GEDDE J„ 1759. 97-104.; GERGELYFFY A., 1809. 78-80.; ZELENA F., 1846. 247.; FÁY A., 1851. 1, 60., 11. 98-99.; PACZEK B., 1901. 141-142.; SŐTÉR K., 1908. II. 1055.; AMBRÓZY B., 1914. 584587.; ECSEDI I., 1935. 194. 42 CSATKAI E., 1948. 161. 43 CSÁTI SZABÓ Gy., 1792. 61-62. 44 CZÖVEK I., 1816. 181., 235. 45 RODICZKY J, 1876. 77.; RODICZKY J„ 1892. 22. 46 KOLOSVÁRI S- ÓVÁRY K., 1885-1904. II. 2., 132.; A méhészkönyvek hatására próbálkozott meg egy mogyoróskai (Abaúj m.) méhész is a méhsörkészítéssel. Még 1930 táján készített családja számára. 47 L. részletesebben SZABADFALVI J., 1957. 248.