Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

MÉZESKALÁCSOSSÁG

aránylag újabb keletű. Ezt az Erdővidék történetírójának, BENKŐ J.-nek egyik feljegyzése is bizonyítja: „Nem volt akkor ilyen bőv pálinka, mint most: Torban Sernél egyebet nem ittál volna."

9 A méhser vagy márc elnevezés még egy fél évszázaddal ezelőtt ismeretes volt a Zala megyei Alsólendva vidékén,

10 a Baranya megyei Csúzán,

11 a Dráva melletti Kopácson,

12 a Tolna megyei Felsőnyéken, 13 a Vas megyei Sorokmelíéken,

14 Szombathelyen, Nagykanizsán,

15 az Ormánságban

16 és a Hegyalján. 7 A XIX. és XX. századi mézsörkészítésre találunk adatokat a mézeskalácsos mesterség körében is. A soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1866-69. évekről szóló jelentése szerint a méhser már majdnem kikerült a fogyasztásból, s csak a mézeskalácsosok tudnak eladni belőle vásárokon és búcsúkon. CSATKAI E. említi, hogy Sopron megyében a márc még az első világháborúig kedvelt frissítő ital volt, s különösen búcsúkon fogyasztották.

18 Csanádon a mézeskalácsosok még a közelmúltban is igen sok méhsört tudtak eladni. Egy-egy alkalommal több mint 150 litert mértek ki belőle. A legutóbbi időkben már csak a maguk részére főzik.

19 A méhsört vagy más néven a kvarst évtizedekkel ezelőtt a mézeskalácsosok Debrecenben is mézes vízből főzték, s vásárokon dugaszolva vagy kimérve árusították. Nyáron jég közé tették, hogy üdítőbb legyen. A göcseji nép italáról GÖNCZI F. a következőket írja: „Sört ritkán iszik. Méz-sört búcsúkon és vásárokon fogyaszt."

20 A szerémi bábsütők, viaszfeldolgozók és mézsörkészítők a XIX. században a Délvidékre és a dunai országokba szállították áruikat.

21 A mézeskalácsosok - hasonlóan más vásározó kisiparosokhoz - messzi területekre eljártak. A vásárok e jellegzetes alakjai gyakran felkeltették a tollforgató emberek figyelmét. A Hazánk s a Külföld című folyóirat 1865. évi kötetében néprajzi hűséggel írják ie az alföldi vásárokon árusító mézeskalácsosokat és méhserárusokaV. „Mindjárt a vásártér elején a mézeskalácsosok s a játékkereskedők sátrai állanak. A mézesbábuk s a cifrán festett játékok előtt nagyra meresztett szemekkel pogácsaalma-képü gyermekek csodálkoznak, fél kezükkel anyjuk ruhájába csimpaszkodva, míg a méhseres üvegek körül nyalka legények kínálgatják cifrán felkendőzött szeretőiket."

22 A mézsör készítésére a XVIII. század végétől megjelenő honismertető munkákban, valamint szakácskönyvekben is találunk feljegyzéseket. FAY A. 1851-ben megjelent közismert munkájában azt írja, hogy a mézből és vízből, főleg „canicula"-ban főzött különféle fűszerekkel ízesített ital igen egészséges.

23 A néhány évvel korábban újonnan megjelent Nemzeti Szakácskönyv is pontos receptjét közli a méhser előállításának.

24 Itt szeretnénk utalni arra, hogy a régi szakácskönyvekben is találhatunk adatokat méhsör készítésére és felhasználására. A „kövér ludak gyümölcslével" nevű étel levét „malósából, 9 BALASSA I., 1944. 88. 10 SPITZER A., Tájszók. Magyar Nyelvőr, XIII. 1884. 332. " DEMJÉN K., Tájszók. Magyar Nyelvőr, XVIII. 1889. 286. 12 CSÁSZÁR L., Tájszók. Magyar Nyelvőr, XVI. 1887. 431. 13 ENGEL J., Tájszók. Magyar Nyelvőr, XI. 1877. 323. 14 MARTON J., Tájszók. Magyar Nyelvőr, XXII. 1893. 144. 15 SZINNYEI J, 1894-1896. 1401.' "'KISSG., 1952.365. 17 KASSAI G, 1834. III. 330. IK CSATKAI E., 1948. 160-161. 19 SÓLYMOS E.,é. n. 2. 2

" GÖNCZI F., 1907. 236. 21 SAÁROSSY-KAPELLER F., 1902. 34. 22 A vásárról hazatérők. Hazánk s a Külföld, I. 1865. 484. 23 FÁY A., 1851. 1. 60., II. 98-99. 24 ZELENA F., 1846. 247.