Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)

TUDOMÁNYTÖRTÉNET

es évek legelejére ért be. Ekkorra már az első generáció is elérte, sőt átlépte a negyvenedik életévét. A teljes magyar tudományosságot képviselő GUNDA Bélának viszont több aspiránsa volt máshonnét az országból már az 1950-es évek végétől. A debreceni tanszéken nevelkedett etnográfusok tudományok doktora fokozatot GUNDA Béla tanszékvezetése alatt - tudomásom szerint - nem értek el. Tulajdonképpen nem voltak pedagógiai módszerei, gyakran volt hangulatember. Céltudatos ember volt, néha magával és társaival is kérlelhetetlen. S ami dicsérendő: végzés után is tartotta kapcsolatát egykori tanítványaival. Mindnyájan kaptunk évente egy-két levelet tőle, amelyben érdeklődött, vagy egyegy ötletét fejtette ki. Nem tudom pontosan számba venni a Debrecenben végzettek közül azokat, akik kandidátusi vagy magasabb tudományos fokozatokat szereztek: tudományok kandidátusa néhány tíz, tudományok doktora pedig közel tíz lett. Pillantsunk rá a problémára a beosztások szerint: országunk minden egyetemi néprajzi és kulturális antropológiai tanszékén megtalálhatjuk a debreceni tanszéken végzetteket. Sőt ezek nagyobbik hányadát vezetik vagy vezették. Többen közülük alapítottak vagy fejlesztettek ki tanszékeket. A tanszék egykori hallgatói közül négy lett kinevezett egyetemi tanár és jó néhány egyetemi docens Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Miskolcon. Kollégáink közül nagyon sokan oktatnak tanárképző és tanítóképző főiskolákon is. Rangos kutatók dolgoznak országos múzeumainknál, itt is többen töltenek be vezető tisztséget. A magyar múzeumokban Vásárosnaménytól Zalaegerszegig többször tíz muzeológus tevékenykedik. Megtalálhatjuk tanítványainkat tudományos, pl. az MTA kutatóintézetekben és azok vezetői között is. A tanszéken nevelkedettek részt vettek és részt vesznek a magyar néprajztudomány nagy vállalkozásaiban, gondolok itt a Néprajzi Lexikonra, Néprajzi Atlaszra és a most megjelenés alatt álló Magyar Néprajz írásában és szerkesztésében. Munkahelyeiken jelentős tudományos tevékenységet folytatnak, konferenciákat szerveznek, illetőleg szerkesztői tevékenységet látnak el. Pillanatnyilag a két legnagyobb központi periodikánk Ethnographia és Acta Ethnographica - szerkesztését is közülünk való kollégánk látja el. Elmondhatjuk továbbá, hogy az ún. „debreceniek" által alapított tanszékeken, pl. Miskolcon két tanszéken is nemsokára végeznek hallgatók. így tehát, méhészeti szakszóval élve, a debreceni iskola már „unokarajokat is ereszt". A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének több mint negyvenesztendős történelmében minden tekintetben meghatározó volt GUNDA Béla iskolaalapító tevékenysége. Talán nem is az előadásai voltak a leginkább emlékezetesek és a nevelés szempontjából is meghatározók, hanem a szemináriumai. A szemináriumokon mindig hozott be új könyveket és folyóiratokat, leginkább külföldieket, azoknak mindig ismertette nemcsak tartalmát, gondolkozásmódját is. Professzori volt lexikális tudása és ötletgazdagsága. Minden szemináriumon ajánlott kutatási témákat, szinte szórta ötleteit. Ezekből sok mag megművelt talajba hullott és szárba szökkent, de tapasztaltam olyat is, amelyet több évtizeden át ajánlgatott. Tudományos kutatásra és látásmódra, valamint a terepmunka fontosságára igyekezett nevelni hallgatóit. 0 tanította meg a legelsőket olvasni, cédulázni, anyagot rendszerezni és írni. Volt egy érdekes mondása: „A tanulmányok nem a fejünkben születnek, hanem a cédulás dobozokban". Első írásainkat mindig többször elolvasta, javítgatta és újraíratta. Első írásom, SZOLNOKY Lajos guzsaly könyvének recenziója, amely 1953ban jelent meg első publikációmként az Acta Ethnographicában, legalább annyira viseli az ő keze nyomát, mint az enyémet. Példája ragadós volt, később ezt a munkát legalább