Szabadfalvi József: Ötödfél évtized terméséből. Néprajzi és művelődéstörténeti tanulmányok (Officina Musei 7. Miskolc, 1998)
TUDOMÁNYTÖRTÉNET
Az első számú kutatóhely Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban alakult ki. Igazgatói rendre várostörténészek voltak; gondolok itt elsősorban LESZIH Andorra és KOMÁROMY Józsefre. Régész, etnográfus, numizmata és restaurátor képzett szakemberek azonban csak az 1950-es évektől kerültek az addig jobbára egyszemélyes múzeumba Miskolcon és más nagyvárosokban is. Ez lett azután a későbbi szélesebb körű történeti és művelődéstörténeti kutatás kezdete. Ekkor indult meg országosan is a központi irányítású régészeti, műemléki, művészettörténeti stb. kutatás. Ekkor indultak meg országosan is a múzeumok évkönyvei és más publikációs fórumai. MÓRICZ Zsigmond többször járt Miskolcon, ismerősei elvitték a múzeumba is. Álljon itt néhány sora, amit 1923-ban az intézményről írt: "Miskolc karaktertelen kis nagyváros. Utcái régiek, görbék, az óvárosok nemes patinája nélkül. ... De van egy pontja, ahol áhítat lakik: a múzeuma. Sok vidéki múzeumocskát láttam, mindig félve néztem meg őket, mint Múzeum imitációkat, ez az első vidéki életkamara, mely teljes őszinteséggel hatott rám. ... Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés." Mint nem tudott irodalomtörténeti érdekesség, ide kívánkozik az a tény, hogy 1943-ban Miskolc városa azt fontolgatta, hogy MÓRICZ Zsigmonddal írat egy színdarabot a bükki ősember életéről, s azt adják elő nyáron szabadtéri színpadon (Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1956 június). Miskolcon, Borsodban és a régióban az elmúlt századokban alig-alig akadt felsőfokú oktatási intézmény. Csupán a két egyházi intézmény működött Egerben, illetőleg Sárospatakon. Ezek hatása azonban némileg korlátozott volt. A két világháború között Miskolcon működött az eredetileg eperjesi Evangélikus Jogakadémia, azonban ez sem tekinthető kimondott tudományos centrumnak. Tulajdonképpeni egyetemet Miskolcra csak a második világháború után telepítettek; ez azonban az első évtizedekben a táj műszaki értelmiségét gyarapította és erősítette. A humán oktatás csak az 1970-es évek végétől indult meg a jogi, később a közgazdasági karokkal. Az egyetemi szintű bölcsész tanárképzés pedig éppen ezekben az években terebélyesedik ki. Ebből származik tehát az, hogy a humán értelmiség száma, főként annak minősége, illetőleg azok bázis kutatóhelyei csak mostanság „darvadoznak". Másként megfogalmazva, a humán értelmiség és a humán kutatás csak ez után szerzi meg azokat a jogosítványaikat, miket a tudományegyetemekkel bíró városokban - pl. Szegeden, Debrecenben és Pécsett - már évtizedekkel korábban megszereztek. Némi társadalom- és művelődéstörténeti kutatás folyt egyes nagyobb könyvtárakban; ez azonban jobbára bibliográfiák készítésére és némi irodalomtörténeti vizsgálódásra korlátozódott. Meg kell azonban említeni Miskolcon a Lévay József Tudományos Könyvtárat, amely a 16. századtól kiváló hungaricákkal rendelkezik (Régi magyarországi nyomtatványok I—II. Miskolc, 1990). Meghatározhatók a régió művelődéstörténeti kutatásainak publikációs fórumai is. Az országosan számon tartott szerzők természetesen országos folyóiratokban és más kiadványokban (pl. Műemlékvédelem, Valóság, Ethnographia, Századok) is el tudták helyezni írásaikat. Az idevonatkozó publikációk döntő többsége helyi publikációs fórumokban jelentek meg. Ezek között is elsőként a miskolci Herman Ottó Múzeum két évkönyvét; Herman Ottó Múzeum Evkönyve, Herman Ottó Múzeum Közleményei, illetőleg a Borsodi Kismonográfiák köteteit kell megemlíteni. Itt jelent meg a művelődéstörténeti írások 60-70%-a. A Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltár Evkönyvei jobbára politika- és gazdaságtörténeti írásokat publikáltak; az irodalmi folyóiratok (Széphalom, Holnap stb.) a szépirodalom közlése mellett jobbára csak kritikáknak és viszonylag kevés
